Tiszteletre méltó embernek véljük azt, akinek a neve előtt feltűnik a két betű: dr. Az illető nyilván orvos vagy jogász – mindegy is, nagy tudású személy, aki sokat tanult, mielőtt az elismerést kiváltó titulust a neve elé biggyeszthette.
Némelyek nem bíbelődnek holmi felsőoktatással. Nem „pazarolnak” hosszú éveket az életükből arra, hogy doktorrá válhassanak. Az agárdi kisfiú halálra éheztetése miatt perbe fogott csodadoki egy egyszerű írásjellel áthidalta a problémát. Ő lett az aposztrófjeles doktor, úgyis mint: ‘dr. Ennyi az egész. Hát nem egyszerű?
E két betű nem csak társadalmi elismertséget biztosít. Ázsiónövelő hatással is bír. A szóban forgó dokinál például húszpercnyi hókuszpókusz (ahogyan ő nevezi: energetizálás) állítólag majd’ tízezer forintba került. Ha belegondolunk, hogy emberünk idestova húsz éve praktizál, akkor hamar megértjük, miért lehetett oly csábító az alternatív gyógyászat az egykor hivatásos katonaként szolgáló férfi számára.
Guruk, csodadoktorok, vajákos emberek sokasága kínál gyógyulást. És úgy tűnik: nincs egy központi akarat, amely megálljt parancsolna az ámokfutásnak.
