Robin Cook egyik remek krimijének volt ez a címe. Természetesen nem a baromfitenyésztés visszásságairól szólt, de nekem a kollégánk cikkét elolvasva mégis ez ugrott be.
Az ember ugyanis tényleg a természet koronájának és korlátlan urának tekinti magát, a hatékonyság jelszavának mindent verő aduját az asztalra csapva minden rettenetes állatkínzás alól felmentést ad magának.
Nem akarok képmutató lenni: én is eszem húst. Úgy gondolom ugyanis, hogy ez a természet rendje, a ragadozók (márpedig az embert tekintsük annak!) más egyedek elejtésével lakatják jól magukat, kölykeiket, biztosítják a fajfenntartást.
Ugyanakkor ez az elv nem engedi meg szerencsétlen kis szőrmés rágcsálók tenyésztését, agyonverését és megnyúzását, nem engedi meg védekezni képtelen homárok élve megfőzését, s nem engedi meg naposcsibék millióinak élve ledarálását.
Gyomorforgató nézni, ahogy költségmegfontolásból a szerencsétlenül vergődő állatokat a gép darabokra szaggatja. Nem készül róla felvétel, de én magam előtt látom a keltetőüzem tulajdonosának elégedett arcát, ahogy az így elért extra profitot zsebre vágja.
És szarik rá, hogy milyen áron.
