Padlón vagyunk morálisan. A buszsofőrök nem hívnak mentőt a szívrohamgyanús kollégájuknak, mert pénzbe kerül a telefon. A rendőr közli, majd ha megreggelizett a hentesnél, akkor nézi meg az utcán eszméletlenül fekvőt, és itt van ez az embernek kinéző állat, aki 22 ezer forintért agyonszurkál egy 21 éves lányt a dohányboltban.
Persze ki van ez találva. Utáljuk a traffipaxozó rendőröket (pedig fentről rendelték a pénzbehajtást), gyűlöljük a BKV-ellenőröket (pedig csak hozniuk kell a kvótát, hogy megkaphassák a kevéske pénzüket), és anyázunk a rendelőben ülve, miközben bent az orvos és az ápoló arról beszél, el kellene innen menni a pi..ába, ennyiből ugyanis nem lehet megélni.
Egymást bántjuk, hol verbálisan, hol ököllel, miközben ugyanabban a hitelcsapdában fetrengünk, ugyanúgy nem tudunk autóval járni Budapesten, és ugyanúgy hülyét csinálnak belőlünk mindennap. A politika pedig nagyon vigyáz rá, hogy ne legyen energiánk gondolkozni. Mert, ha normális lenne az egészségügy, ha járható lenne a város, ha csak kicsivel jobban keresnénk, akkor idővel rádöbbennénk: át lettünk verve. Azért tartottak minket nyomorban, hogy eltereljék a figyelmet a talicskaszám lenyúlt közpénzekről...
