Olvasni is keserves Papp Zsófia és Gábor történetét. Az asszony egy végzetes falatnak köszönheti, hogy élete pokollá változott: péksüteménybe sütött apró fadarabot nyelt le.
Azóta olyan elviselhetetlen fájdalmai vannak, hogy öngyilkos akart lenni, sőt arra készül, hogy újra eldobja magától az életet.
A történet minden részlete megdöbbentő. A pék, aki fadarabot gyúrt a tésztába, az üzlet, aki ezt eladta, a magyar egészségügy, ami képtelen meggyógyítani, az Angliába költöző orvos.
Mind-mind a keserű magyar valóság egy-egy szelete. Most mégsem ezekről írnék, hanem a történet másik főszereplőjéről. Ez pedig a szerelem. Az a szerelem, amit Zsófia férje, Gábor érez élete párja iránt.
Gábor ugyanis véresen komolyan gondolja azt a fogadalmat, amit annak idején Zsófiának tett. Nem hagyta cserben a legnagyobb bajok, kínok közt. Az életét is kész volt eldobni miatta, sőt ma is erre készül.
Fel sem merül benne, hogy feleségének „csak” – ez is kegyetlen döntés lenne – segítsen a végső megoldásban. Vele tart minden körülmények közt.
Ha lehet valami biztató ebben a keserves történetben, akkor talán ez lehet az. A kettejük közt lévő mérhetetlen szerelem…
