Tényleg ennyire nagy a baj?! Ennyire nagy a szükség, hogy daganatos betegektől kell lopni a kórházban?
Olyanoktól, akiknek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy értékeikre ügyeljenek, lévén minden idegszálukkal a túlélésre koncentrálnak. Melynek ráadásul nem csak a bűnözők kérik meg az árát, így minden egyes forintjuknak jóelőre megvan a helye…
A minap arról lehetett hallani, hogy egy éppen újraélesztést végző mentőst fosztottak ki a fővárosban, s a tény elképzelhetetlenből felfoghatatlanná vált. Ugyanakkor ne feledjük, lassan már arra sem kapjuk fel a fejünket, hogy idős, beteg, egyedülálló emberekhez csöngetnek be a csalók, hogy az utolsó fillérjükig megkopasszák félig-meddig magatehetetlen áldozataikat.
Miközben a sértetteket tették értéktelenekké, valójában maguk az elkövetők váltak értéktelenekké – lelki és erkölcsi értelemben egyaránt. Nem hiszek a szemet szemért elvében, még ha el is gondolkodom a lopásért kézlevágás jár véres törvényében, ahol legfeljebb kétszer hibázhat az, aki elsőre nem tanulta meg a leckét. Lehet, hogy erre lenne szükség? Mert akkor tényleg nagy a baj…
