»Miért kell bosszút állni rajta, ha nem tud adni, napokra a saját piszkában hagyni? Csak vásárolni lehet a tiszteletet?«
Laci bácsi három kórházban is megfordult, hogy segítsenek rajta. Kénytelen volt, ahogy állapota rosszabbodott. Mindhárom helyről szörnyű élményekkel távozott. Rossz belegondolni, hogy pusztán azért, mert nem volt pénze.
Pedig Laci bácsi – elmondta – adott, amikor tudott. Tudja ő is, hogyan lehet Magyarországon egy kórházba befeküdni. Azon már rég túl van az ország, hogy emiatt verje az asztalt. Ahol az orvosoknak napi 4–5 műtétet is el kell végezniük, ahol napokra elfogy a szappan, és hiába várnak tiszta lepedőre, ott a beteg jól felfogott érdekévé vált, hogy fizessen. Az emberek persze adnának akkor is abból a kevésből, ha az orvos sem biztatja őket a műtét sikerével.
Laci bácsi lábát talán az sem menthette volna meg, ha fizet. De egy több mint nyolcvan évet megélt embernek, aki épp csak elveszítette a lábát, miért arra kell ébrednie a műtétje után, hogy az orvosnak kellene egy kis pénz? Miért kell tudnia arról, hogy ez a szokás? Miért kell bosszút állni rajta, ha nem tud adni, napokra a saját piszkában hagyni? Csak vásárolni lehet a tiszteletet?
Pedig nincs olyan beteg, aki ne tisztelettel menne be egy kórházba. Hiszen onnan várja a segítséget. Lassan nem is lutri, hogy mit várhat. Inkább orosz rulett.
