Mielőtt álomba szédült, mintha azt is érezte volna, hogy koppan a gyerekszoba ajtaja mellett az undorral elhajított, szebb napokat is megélt karikagyűrű.
Rosszul lett, mikor meglátta, hogy a combjára simuló kézen egy jegygyűrű csillog. Biztos volt benne, hogy ezt eddig nem látta, különben nem jutottak volna el idáig.
Azóta érzékeny volt erre, mióta hétéves korában a cicás takarója alól hallgatta végig a nős pasikra vadászó riherongyokról és a miért készítesz a kollégádnak is szendvicset mondatokkal összekaristolt beszélgetést.
Mielőtt álomba szédült, mintha azt is érezte volna, hogy koppan a gyerekszoba ajtaja mellett az undorral elhajított, szebb napokat is megélt karikagyűrű. Nem tudta, hogy apáé vagy anyáé volt-e, de emlékezett, hogy apuén volt egy karcolás, amit még akkor szerzett, mikor nevetve, közösen tolták fel a Trabit a pákozdi emelkedőn.
Aztán évekig követték egymást a vasárnapi cukrászdás napok, a karácsonyi dupla vacsorák és dupla ajándékok, némi cukormázas mosoly a ballagáson. Az egyik féltesójával most is jóban van. Ő mutatta be neki azt, akin most az a nyomorult gyűrű villámlik.
Megfogta a hazug kezet, hogy félrelökje, de érezte, hogy valami van még ott. A gyűrű másik fele, a véletlenül megfordult pecsétgyűrű koronája. Azért hoztam el, hogy megmutassam, miből készíttetem majd el a jegygyűrűnket – mondta. Az is bele lesz majd vésve, hogy örök bizalom.