Van, amikor egy hét vagy egy nap is kibírhatatlannak tűnik.
Milyen hülye! Nem bírt ki még néhány hónapot? Könnyen dobálózunk ilyen és hasonló mondatokkal, mikor azt halljuk, egy húszéves fiú megszökött a tököli börtönből. Miközben kevesen gondolnak bele abba, hogy milyen is lehet zárkában sínylődni. Egy lyukban, ahol össze vagy zárva számodra vadidegen emberekkel.
Van, amikor egy hét vagy egy nap is kibírhatatlannak tűnik. Mert mi van akkor, ha ezt a húszéves srácot a szerelme várta a falakon túl? Vagy az édesanyja, aki nem tudta megemészteni, hogy a gyermeke börtönbe került?
Egy húszéves ember még nem biztos, hogy lelkileg is felnőtt. Ezért lehet, hogy bár tudta, ha elkapják, akár plusz három évet is kaphat, mégis megtette.
Emlékszem, amikor sorkatonaként hat hétig voltam bezárva egy laktanyába. Nem követtem el semmit, mégis fogolynak éreztem magam. Hiányoztak a szeretteim, a családom. És az csak hat hét volt.
Félreértés ne essék, nem felmenteni akarom a szökevényt. Lopott, így a bíróság ítélete szerint börtönben a helye. De van, amikor elszakad a cérna. És nála elszakadt…
