Miközben szomorúan láttam tavasszal, hogy a németországi Bielefeldben egy hajdani templom diszkóklubként éli mindennapjait, addig örömmel üdvözöltem a Szekszárdi Római Katolikus Egyházközség friss lépését, miszerint a csatári külvárosi részén megvásárolta az egykori kocsmát, és az Úr házává alakította át.
Őszintén kívánom, hogy legalább annyi embert vonzzon a Szent Teréz Házra átkeresztelt hely, mint poharazgató-korszakának csúcspontján!
Egyébként azon alkalmakkor, amikor két szín alatti áldozást tart az ott szolgálatot teljesítő atya, Krisztus teste és vére jegyében a szent ostya mellett a miseborból is részesülhetnek a hívek… Ráadásul az ide betérők anélkül kaphatnak vigaszt, hogy itt kellene hagyniuk a havi fizetésüket. (A szentmisén körbejáró perselybe ugyanis mindenki annyit dob, amennyit gondol.)
Egy hely azoknak, akik szomjazzák az Igét! – jutott eszembe a stílusos szlogen. No meg a tény, hogy az őskeresztények üldöztetésük idején föld alatti temetőjáratokban, úgynevezett katakombákban miséztek, így elfogadható a csapszékből átalakított oltár, a cél pedig ezúttal szó szerint szentesíti az eszközt.
