"Talán nem képmutatás egy didergő hajléktalan vállára fektetni a félmillió forintos zakónkat? Drága öltönyben is halálra lehet fagyni az utcán."
Hová tűnnek a világból a megunt, agyonhasznált luxustermékek? Honfitársaink ritkán adnak túl apróhirdetéseken keresztül kaviárral összemaszatolt Armani-nyakkendőkön. Viszonylag kevés bankvezért látni a bolhapiacokon, ahogy árulják a nyolcdimenziós full HD tévéjüket, és a svábhegyi villasor utcáit sem torlaszolják el lomtalanítás idején a lerobbant jachtok és a húszkarátos arany Iphone-ok.
A dolgokat néha akkor is ki kell dobni, ha sok pénzért vettük őket. Mit gondolnának az emberek, ha ötezer dolláros napszemüvegünkkel állítanánk be a Vöröskereszthez? Talán nem képmutatás egy didergő hajléktalan vállára fektetni a félmillió forintos zakónkat? Drága öltönyben is halálra lehet fagyni az utcán.
Akkor mi is a probléma? – kérdezhetné Szijjártó Péter külügyminiszter. Az, hogy amíg Magyarországon hárommillióan nyomorognak, addig nem dobálunk ki félmilliós zakókat a kukába. Nem azért, mert drága volt. Nem azért, mert a pórnép úgyse hordaná. Hanem, mert rohadtul arrogáns és dühítő.
