Még jó, hogy 1986, azaz a legutóbbi világversenyes szereplésünk óta már hozzáedződtünk a pechek sorozatához.
Kíváncsi vagyok, vajon újra lesújt-é az ősi turáni átok a magyarra. Tartok tőle, hogy le, annál is inkább, mert a trianoni béke összetákolásában jeleskedő franciáktól még egy szimpla Európa-bajnoki sorsoláson sem számíthatunk semmi jóra.
Eddig ugyan abban reménykedtünk, hogy a párizsi sorsoláson a szerencse kezében vagyunk, ám a minap kiderült, hogy Fortuna asszonyságnak vannak kedveltebb és kevésbé kedveltebb fiai. Ezt ugyan eddig is tudtuk, de bizonyos Mr. Sebastian Wolsing világosan (?) be is bizonyította, hogy az A, B és C csoportos csapatok esélyei majd harminc százalékkal jobbak, mint az E-ben szereplőké.
Sovány vigasz, hogy az erőviszonyok ismeretében aligha éljük túl az első kört, ráadásul egy angol lap szerint a mi aranylábú fiaink legfeljebb a huszonkettedikek a 24 futballválogatott erősorrendjében. Az már mindennek a teteje lenne, ha ezt még megfejelnék az E csoporttal is. Még jó, hogy 1986, azaz a legutóbbi világversenyes szereplésünk óta már hozzáedződtünk a pechek sorozatához. Mindeközben pedig számtalanszor kiderült, hogy nekünk nem a sorsoláson múlik.
De akkor is, nehogy már az E-ben játsszunk!
