Vannak segítőkész művészek, akik nem verik nagydobra, ha valahova egy jó ügyért ingyen mennek fellépni.
Sokan nem szeretik őket, mert rontják az üzletet. Hiszen miért is fizetnének más művésznek, ha van, aki gázsi nélkül is hajlandó fellépni. Mások akkor vállalnak ilyet, ha elég nagy közönség előtt, elég nagy publicitást kap a jótékonykodásuk, mert igaz ugyan, hogy pénzt nem kapnak (ha valóban nem kapnak), de a médiafelhajtás, az ingyenreklám bőven behozza a „veszteséget”.
Kiss Márton, a Grazban tanuló, 23 éves zongoraművész egy teljesen külön kategória. Őt nem a valamire gyűjtés jótékonykodása hajtja, amikor élőben, ingyen, az ország minden településén játszani akar. Egy huszonöt éves projekt keretében sokak számára elit kultúrának tartott „komoly” zenét szeretné elvinni mindenkihez. Egy jól összeválogatott műsorral az isten háta mögött élő, koncerttermekbe soha el nem jutó közönségnek is életre szóló élményt szerez.
És ez az, amiért a többi előadónak nem fújnia kell rá, hanem kalapot emelni előtte, mert ezzel nekik is zeneszerető közönséget nevel. Az ő missziója megéri a média- és az egyéb szponzori támogatást.
