„Legyen kész, valaki keressen rajta, aztán majd jól lesz valamire!”
Hopp, ismét repült néhány tízmilliócska a kukába, de ezen már meg sem lepődünk. Mert ugye szobrot is úgy kell rendelni, mint kazah juhászoknak szóló magyar nyelvű tanulmányt vagy a négyes metró állomásait, hárompercnyi gyaloglásra egymástól: legyen kész, valaki keressen rajta, aztán majd jól lesz valamire! Hiszen a volt amerikai elnökök olyanok, hogy elég nekik egy szobrot ígérni itt a Balkán-Felsőn, és rohannak hozzánk, áldásukat adva rendszerünkre. Ha ez kevés, akkor be kell dobni a csodafegyvert: nehogy véletlenül méretarányos legyen! Legyen termetes bronzkolosszus, mint Ronald Reagané a Szabadság téren, mert a nagyobb jobb, szebb, ízlésesebb.
De ha ez se megy, mert Bush valamiért mégsem akarja látni, mi lett abból az országból, amit ő 1989-ben és 2001-ben látott, akkor mi legyen a szoborral? Úgy van, zabálja meg a rozsda a művész úr raktárában, véletlenül se állítsuk már ki valami közparkba! Majd egyszer, ha megint jóban leszünk az Egyesült Államokkal, talán elővesszük. Remélem, már Putyin vagy Merkel szobra is készen áll az átadásra valahol, jól fog az még jönni.
