Albérletben lakik gróf Széchenyi

– Komolyan készülök a feladatra, pedig édesapámtól és a könyvekből is sokat tudok a családról, melynek az itthon maradt, vagyonától megfosztott ágát képviselem. Nem csoda, hogy a Széchenyiek közül apámra, Elemérre vagyok a legbüszkébb, mert a mellőzöttség és megalázás mellett is ember maradt, hű a családnevéhez.

– Albérletben él, holott Nagycenken ott a családi kastély és a birtok. Nem akarja vissza­szerezni?

– Ez bonyolult, mert mi, Széchenyiek közel százhúszan élünk szétszórva a világban, mindegyikünknek ugyanannyi köze, joga lenne ehhez az örökséghez. Számomra sokkal fontosabb a Széchenyi-emlékek, -épületek, -hagyatékok megőrzése, amiért, alapítványt hoztunk létre, és az állammal is együttműködünk.

– Átok vagy áldás a neve?

– Inkább feladat. Egy luxusautóval könnyebben tudnék csajozni, mint a bemutatkozásommal. A gróf előtagot is csak akkor szeretném­­­ majd használni, ha az ősökhöz méltó tetteket
hajtottam végre. Félreértés ne essék, nem vágyom vissza a múltat.

– Melyik a legkedvesebb családi emléke?

– Egy sikeres licittel hozzám került távirat, melyet dédpapám, Széchenyi Emil koronaőr adott fel Pál fia születésekor, akiből aztán nagy gavallér lett. Huszonévesen például egy Balatonnál játszó színésznőnek ud­va­rolt, s repülőt bérelve, rózsaszirmokat szórt elé a magyar tengerbe.