Sokkolta és gyászba borította Szerbiát a példátlan vérfürdő, amit egy Belgrádtól hatvan kilométerre levő faluban egy hatvanéves háborús veterán elkövetett. Nem ő az első, aki bekattant, és félő, hogy nem is az utolsó.
„Nincs itt már élet” – mondta felébresztett feleségének, mielőtt belelőtt, majd megkezdte az öldöklést a hatvanéves Ljubisa Bogdanovics. Tizenhárom rokonát végezte ki fél óra alatt keddre virradóra a szerbiai ámokfutó, s a kiérkező rendőrök láttán magát is fejbe lőtte.
Teljesen normális ember volt. Párja szerint hétfőn este tizenegy tájban feküdtek le, s noha izgága ember volt a férje, az asszony semmi jelét nem látta annak, hogy megőrült volna. Mégis ez történt. Akárcsak pár nappal korábban egy közeli faluban, ahol egy ötvenkét éves férfi apjával és anyjával, majd magával is végzett, egy héttel később pedig a vajdasági Versecen egy ötvenhét éves ember lőtte agyon feleségét, lányát és önmagát is.
Mindhárom elkövető engedéllyel tartott fegyverből tüzelt, s mindhárman háborús veteránok voltak.
„Szerbia egy lőporos hordó” – írta tavalyelőtt nyáron az egyik belgrádi lap a délszláv háború húsz évvel korábbi kezdetére emlékezve. Az írás szerint a harctereket megjárt férfiaknál legalább húszezer fegyver maradt, s további legalább ötezerre becsülték azon fegyverek számát, amelyeken feketén adtak túl a háborúból hazacsempészve őket.
Van köztük pisztoly, puska sőt rengeteg Kalasnyikov is, a kézigránátok számát pedig felbecsülni sem tudják. Ahol pedig fegyver van, ott ölnek is vele. Egy tavaly nyáron megjelent tanulmány szerint Szerbiában az azt megelőző két év alatt huszonnégy gyilkosságot követtek el a délszláv háború veteránjai. A belgrádi Honvéd Kórház vezető pszichológusa szerint ez nem lehet véletlen, ennek komoly belső okai vannak.
- Tény és való, hogy ezek az emberek az öldöklés során súlyos traumákon estek át, s ha az nem is látszott eddig a viselkedésükön, az egyre súlyosbodó gazdasági helyzetben és a növekvő nyomorban, a magukban viselt terhek sokaknál felszínre törnek – mondja Vlajko Panovics. – A veszélyt fokozza, hogy a háborús veteránokra soha senki nem figyelt, eldobta őket az ország, mint egy kapcát, úgyhogy nem kell csodálkozni azon, ha a munka nélkül maradt, családjukat lassan eltartani sem tudó egykori „hősök” bekattannak.
A szakember a fentiek ellenére sem biztos abban, hogy a tizenhárom emberrel végző ámokfutó tébolyult viselkedését a háborús szindróma okozta, de kizárni sem tudja ezt. – Egyik pillanatról a másikra eszét vesztő kezeltjeim között volt olyan is, akiben az újévi pezsgő bontásának pillanatában, a dugó durranása váltotta ki a fegyverropogás emlékét, és ezzel robbantotta ki az elfojtott indulatokat.
– Ettől függetlenül, nehéz azt egyértelműen kijelenteni, hogy az utóbbi hetek és az elmúlt évek öldöklései a háborús szindróma következményei lennének. Miután a legtöbb elkövető magával is végzett, a titkot a sírba vitte – mondja a pszichológus.
Tébolyult veterán
A hét eleji vérengzés hátterében a legtöbb szakember a háborús szindrómát sejti. A hatvanéves ámokfutó ugyanis olyan fokon vesztette el az eszét, hogy egy békésen alvó, kétéves kisfiút is hidegvérrel lőtt fejbe, s valóságos „szerencse” a tragédiában, hogy az öldöklést a tizenharmadik áldozatánál abba kellett hagynia, mert CZ–88-as pisztolyából elfogyott a lőszer.
Emiatt tért haza, újra tárazott, zsebeit golyókkal tömte tele, még egyszer belelőtt az életjeleket adó feleségébe, majd elindult folytatni az öldöklést. Közben azonban megérkeztek a rendőrök…
