Ha látom, hogy egy mellettem elsétáló szerelmespár megsimogatja egymást, amikor észrevesznek, nekem már az is öröm, ilyenkor tudom, hogy elértem a célom – mondja Lajos, a hivatásos szegedi ölelgető.
A vezetékneve elhallgatását kérő férfi gyakran tűnik fel Szeged belvárosi utcáin Ingyen ölelés, angolul többes számban Free hugs feliratú táblával.
– Kapok hideget és meleget is, de a negatív véleményekkel nem törődöm, mindenkinek joga van azt gondolni, amit csak akar. Mondtak már rám nagyon csúnyákat, de nem zavart – meséli az ingyenölelő.
Legnagyobb öröm számára, amikor kisgyerekek állnak meg előtte a nagymamájukkal, és azt kérdezik, mi van a táblára írva. Amikor a mamák elmondják nekik, örömmel ugranak Lajos nyakába, aki igyekszik saját, hatéves kisfiával minél több időt tölteni.
– Havonta egyszer fogom kezembe a táblát, a szabadidőmben. Egy éve csinálom, eleinte nekem is furcsa volt, de megéri. Jót tesznek a pozitív energiák, remek érzés mosolyt csalni az emberek arcára – mondja a férfi. Egyszer egy férjét elvesztő nő az ő ölelésében lelt vigaszt, de olyan is előfordult, hogy valaki elsírta magát.
A belvárosi pozitív ember szerint külföldön sokkal nagyobb sikere van ennek a mozgalomnak, mint itthon, rengeteg turista és külföldi egyetemista öleli meg Szegeden. Hozzáteszi, hogy az országban sokan sétálnak ilyen táblával az utcákon, a közösségi oldalakon is létezik a mozgalom.
Lajos szerint egy valamirevaló ölelés ideje minimum fél perc, ebből egy egészséges embernek legalább négyre van szüksége naponta.
