Egyedülálló látványosság hazánktól ötezer kilométerre a Pokol kapuja. Már negyvenkét éve annak, hogy egy földgázzal teli barlangot lángra lobbantottak, azóta lángol.
A hetven méter széles és húsz méter mély kráter a közép-ázsiai Karakum-sivatag közepén 1971-ben jelent meg egy szovjet bányafúrás következtében. A fúrótorony alatt beomlott a föld, és a helyén hatalmas kráter maradt, melyből ömlött a mérgező gáz. A tragédia megelőzése érdekében a geológusok úgy döntöttek, hogy a földgázt meggyújtják, akkor még azt remélve, hogy a tűz néhány napon belül elemészti a barlangban található metánt, majd kialszik. Azóta is várják ezt a pillanatot.
A szovjet szakemberek ugyanis alaposan alábecsülték a nyílás méreteit, a katlan máig nem aludt ki, még mindig ég, immár 41 éve folyamatosan. A helyiek elnevezték a barlang maradványát a pokol kapujának. A névadásban közrejátszott az is, hogy a fővárostól, Asgabától 260 kilométerre, északra található közeli kis falu, a háromszázötven lakosú, Darvaza türkménül kaput jelent.
Noha a látványosság Türkmenisztán középső részén, Közép-Ázsia szinte alig lakott, nehezen megközelíthető, Holdbéli tájra emlékeztető sivatagi területén fekszik. Éjszaka fantasztikus, tényleg pokoli látvány a lobogás. A legtöbben egészen a kráter széléig merészkedve élvezik, de nem sokáig, mert az izzó gödörből kiáramló hőség csak néhány percig elviselhető.
Erre egyébként már nem sokáig lesz lehetőség, mivel a türkmén kormány figyelmét is felkeltette a jelenség. Az ország ugyan évi 75 milliárd köbméter gázt termel ki, de ezt szeretné megháromszorozni. Erre a legtöbb eséllyel a pokol kapuja körüli térség tartalékai kecsegtetnek. Közép-Ázsia a második legnagyobb országa területének ugyanis éppen négyötöd része a barátságtalan, holdfelszínhez hasonló táj, a Karakum-sivatag. Ez az a terület, amely a legnagyobb, még kiaknázatlan olaj- és gáztartalékokat rejti magában.
Tavasszal és ősszel utazzunk!
A hazánktól körülbelül négyezer-ötszáz kilométerre levő földi pokol kapuja autóval Szerbián, Bulgárián, Törökországon és Iránon át közelíthető meg, repülőjáratai viszont csak a Lufthansának és a Türkish Airlinesnak vannak, a jegyára a türkmén fővárosig mintegy 220 ezer forintot tesz ki.
Az oda utazni vágyóknak nem árt tudni, hogy míg a sivatagi nyarak perzselően forróak, addig a telek rendkívül csípősek, így a tavasz – áprilistól júniusig – és az ősz – szeptembertől novemberig – a legjobb idő az utazásra. Arról nem is beszélve, hogy télen sok belföldi járatot nem indítanak el, és az étel beszerzése nehézségekbe ütközhet. Áprilisban viszont a sivatag virágzik, és az egyébként monoton, okker színű táj vörösben, narancssárgában és sárgában tündököl. Ősz az aratás ideje, amikor a piacokon rengeteg friss gyümölcs kapható.
