Egymásnak ugrasztotta olvasóinkat szombati cikkünk, amiben arról írtunk, hogy az egészségügyi intézményekben nincsenek tekintettel a betegek szeméremérzetére, és bár testi bajukból kigyógyítják őket, maradandó lelki sérülést okoznak. Állásfoglalás nélkül közreadjuk az ellentétes véleményeket, amikből kiderül: a férfiak is érintettek.
Felháborító!
Ott feküdtem a műtőasztalon szétrakott lábakkal, mert amíg műtöttek, a párom kint volt a műtő előtt, és boldog-boldogtalan ki-be mászkált! Megalázó!! De mit tudjátok ti, pasik?
Ismerek egészségügyben dolgozókat, és mesélték, hogy kimentek a kórteremből, és ott röhögtek a beteg nemi szervének méretén.
Hozzám vajúdás közben jött be egy munkás, aki a kézi papírtörlőt szerelte fel… Előtte könyörögtünk, hogy a nővérem bejöhessen egy kicsit, hogy támogasson. Őt nem engedték be.
Azért az is durva, amikor az orvosom hüvelyi vizsgálatánál az asszisztensnő is belém néz! Utálom a helyzetet, de nem merek szólni.
Rendőrségen, börtönben csak azonos nemű nyúlhat hozzád. Szigorúan tilos már csak a ruházat átvizsgálását is ellenkező neműnek végeznie. Ezek szerint a fogvatartottnak több joga van, mint a betegnek.
Urológián öt nő előtt kellett egy szál f...ra vetkőznöm. Fogytam gyors égésben vagy két kilót.
Két éve történt: Édesanyámat – aki akkor 88 éves és súlyosan látási fogyatékos volt – bevittem a kórházba, hogy beállítsák a gyógyszereit. Kértem, hogy nélkülem semmiféle vizsgálatot ne végezzenek rajta. Sajnos egy pillanat elég volt, és már el is vitték nőgyógyászati rákszűrésre. Életében nem volt ilyen vizsgálaton, mindkét gyermekét otthon szülte. Azóta sem tudta kiheverni ezt az esetet. Maximálisan fel voltam és vagyok háborodva!
Ne mártírkodjanak!
Nem tudom, hogy erőszakolhatna meg egy orvos altatást követően, hiszen az altatást nem egyedül végzik. Ezt az állítást nem hiszem el!
Olyan hülyeségeket összehordanak, hogy nem hiszek a szememnek. Ha velem történt volna a leírtak közül bármi, feljelentést tettem volna, ennyi!
Valószínű, hogy ezek a nők, akik itt regéltek, az életükben nem estek át műtéten. Miért kell ilyeneket kitalálni?
Ezek a megítélések a műtőbéli dolgokról egyediek. Ott a műtőben a fiú és a diplomás műtősnő nem hiszem, hogy a nyolcadik műtét után még nézegeti „perverz” módon a lába közét valakinek is. Voltam már műtőasztalon nem egyszer, de a péniszem nem érdekelte sem a műtősnőt, sem a műtősfiút.
A műtősfiú előtt semmi szégyellni való nincs, naponta több olyat is lát, ez hozzátartozik a munkájához, hogy ki-be járjon! Ez nem ugyanaz, mint amikor a szomszéd kukkol.
Most ez a divat, mindenből emberségi meg jogi ügyet faragnak.
Hölgyeim! Ne csináljunk mártírt magunkból! Bizonyos dolgoknak természetesnek kell lenniük. Ha valami nem tetszik, szóvá kell tenni, higgyétek el, működik!
Kezeslábasban vizsgáljanak/műtsenek benneteket?
Az, hogy valakit pucéron, műtősruhában visznek műtétre, totál normális, hogy a sterilitás miatt van erre szükség, én megértem.
