A cserebogárleves nem újkeletű dolog, nagyszülei is ismerték – állítja a diplomás természetvédő
Cserebogarakból főz levest egy erdész Németországban. A Szász-Anhalt tartomány északi részén egy erdészetben dolgozó, 29 éves Emanuel Walter lényegében megeszi a fák (és így az ő) személyes ellenségeit.
A leveleket és zöld hajtásokat felzabáló bogarakból idén ismét rengeteg van azon a vidéken (az Altmarkban), ahol a hivatásos természetvédő az erdőt vigyázza. Milliónyi rovar pusztítja a növényzetet, szabályos cserebogárvész van arrafelé. Emanuel Walter azonban a hasznára fordítja a helyzetet: a pusztító had a tányérjában végzi. Kiadós levest főz belőlük.
– Talán egzotikusan hangzik, de ez egy ősrégi német recept, a nagyszüleimtől is hallottam róla – nyilatkozta a férfi a Bildnek. – A 20. század közepéig gyakran került májusi cserebogár a fazékba.
A Stendal városától délre eső erdőterületen 100 hektár fertőzött a rovaroktól, a fiatal bükkök 40 százalékát rágták meg. Még szerencse, hogy a hajtások a nyár folyamán újranőnek. Walternek pedig csak meg kell ráznia egy fát, és már potyog is az ennivaló.
A konyhában a diplomás erdőgazdálkodó eltávolítja az állatok lábát és szárnyát, majd vajon megpirítja, végül csirkealaplében megfőzi őket. Ha ezzel kész, átpasszírozza a levest, és berántja, illetve tojás sárgájával sűríti. – A földimogyoróhoz hasonló az íze, fűszeres aromája van – dicséri Walter.
A mennyei levest azonban csak négyévente élvezheti a fiatal erdész. Amikor ugyanis a nőstények leteszik a petéiket az erdő talajában, elpusztulnak. A lárvákból pedig csak négy év múltán lesznek bogarak, amelyek aztán kijönnek a napfényre párosodni.
