Bár egyre többen ellene vannak, Magyarországon még igenis működik a paraszolvencia gyakorlata. Ha Ön is kellemetlenül érzi magát, amikor fizetni akar, olvassa el cikkünket, hogy megtudja, mik a ki nem mondott szabályai ennek a gyakorlatnak.
Egyébként az egészségügy által nyújtott szolgáltatásokért mindenki fizet – munkabérünkből vonja az állam –, de vannak helyzetek, amikor nem elég ennyi. Valamennyit a borítékba „kell” tenni, ha szeretnénk elérni a kiemelt figyelmet magunknak vagy egy hozzátartozónknak.
Mennyit fizessünk?
Az interneten sok orvosra rá lehet keresni, és a fórumokon azt is meg lehet találni, hogy kinek mennyi pénzt illik adni, ha velünk foglalkozik. Az ár természetesen azzal arányosan nő, hogy milyen beavatkozásra van szükségünk. Ha nincs netünk, a váróban a betegektől érdemes megkérdezni, mennyit tegyünk a borítékba. Többen rokonoktól, barátoktól kérdezik meg, akik hasonló helyzetbe kerültek, mint mi vagy hozzátartozónk korábban. Ha sehol senki, aki segíteni tudna, akkor érdemes egy olyan pillanatban megkérdezni az orvostól, amikor az asszisztense nincs jelen. Átlagosan, egy komolyabb beavatkozás után 25 ezer forintot forintot szoktak adni a betegek az országban.
Mikor adjuk oda?
Hálapénzt a beavatkozás előtt nem szoktak átadni – illegális, megbüntetik az orvost, ha elfogadja –, vagyis akkor hálálkodjunk, mielőtt elhagyjuk a kórházat.
Hogyan adjuk át?
A pénzt legtöbben borítékban juttatják célba. „A kollégák ezt úgy szokták intézni, mikor tudják, fizetés lesz, akkor ne legyen ott senki. Asszisztens előtt nem szokás átadni, de ha nem lehet kikerülni, akkor érdemes bort vagy bonbont vinni, és az ajándékzacskóba belecsúsztatni a borítékot. Ha csak pénzt adunk, tegyük az orvos asztalára vagy egyszerűen adjuk a kezébe a borítékot, mikor nincs a közelében senki” – javasolta egy neve elhallgatását kérő orvos olvasóinknak.
Mit tegyünk, ha nem fogadja el az orvos?
„Ha az orvos visszautasítja a borítékot, ne erőszakoskodjunk. Ha már korábban tudomást szereztünk arról, hogy nem fogad el pénzt, akkor inkább egy bort vagy csokoládét – élő állatot, például kacsát, libát, tyúkot sose – vigyünk, ha mindenképpen szeretnénk adni valamit, mert úgy érezzük jól magunkat.
Fizessünk-e a nővéreknek?
Ha kénytelenek vagyunk több napot a kórházban tölteni és nem tudjuk magunkat ellátni, vagyis a nővérek segítségére szorulunk, akkor többen adnak nekik is valamennyit. A nővér csak akkor tudja elfogadni, ha nem nagy plénum előtt kapja. Egy a Borsnak megszólaló egészségügyi dolgozó szerint az a legjobb, ha a zsebükbe csúsztatják. Az ugyanis nem kínos. „A legtöbb beteg hozzátartozója csak az orvosoknak tudja diszkréten átadni. Sokszor van, hogy a folyóson hangosan akarnak fizetni, ilyen esetben természetesen nem tudjuk elfogadni!” A nővérek általában 500–5000 forint közötti összeget kapnak.
Kell-e írni bármit vagy elég a pénz?
„Köszönőlevelet nem vár senki, de általánosságban az a megfigyelés, hogy a kisebb összeget több szöveg kíséri. Idősebb páciensek szoktak hosszabb levelet írni, amelyet mindig boldogan olvasunk” – mondta a Borsnak nyilatkozó orvos.
Kismamáknál minden máshogy van!
A gyermeket váróknak van a legkönnyebb dolguk, hiszen a szülész-nőgyógyászok ugyanazt az összeget kérik el minden betegtől, és már az elején tisztázzák. „Már a terhesség elején szóltam a nőgyógyászomnak, hogy nemcsak a terhesgondozásra szeretném igénybe venni a szolgáltatásait, hanem a szülésnél is, és megkérdeztem mennyiért vállalja. Elmondta, én meg megkérdeztem, mikor kell fizetnem, mire azt válaszolta, hogy ráérek akkor, amikor hathetes kontrollra jövők, miután megvan a baba. Így is történt, akkor fizettem, nem éreztem kellemetlenül magam” – nyilatkozta a Borsnak egy kismama.
Ad-e paraszolvenciát és hogyan?
Nagy Ákos:
– Nem adtam, mert mérges voltam, hogy nem úgy kezeltek, ahogy elvártam volna. Ha adnék, borítékba tenném, és úgy adnám oda, hogy ne lássa, mennyi van benne, mert hátha keveselné.
Deákfalvi Judit:
– Van akinek igen. Szülésnél a nőgyógyásznak, az altatóorvosnak és szerettem volna az ápolóknak is. Borítékban adtam, de volt aki nem akarta elfogadni. Magánrendelésen ajándékutalványt
is adtam már.
Pacher Barbara:
– Soha nem adok. Volt egy rossz tapasztalatom, amikor nem akartak ellátni. Azóta senkinek.
Székely Jenő:
– Szoktam adni, mert utána máshogy állnak hozzám. Borítékban, de nem feltűnően. Megvárom az alkalmat, hogy más ne lássa.
Simon Gábor:
– Már nem adok, nincs miből. Régebben borítékban adtam, és „észrevétlenül” zsebbe süllyesztettem, mert én éreztem magam kellemetlenül.
