Rejtélyes fakarós sírt találtak Debrecenben: kiderült a szívszaggató története
Megdöbbentő történet derült ki a rejtélyes debreceni sírról. A Bors kiderítette, hogy ki nyugszik a sírban.
Rejtélyes, egyedülálló, fakarós sírt találtak Debrecenben, a puszta közepén „Itt nyugszik Nagy Erzsébet, élt 22 évet, meghalt 1945 őszén” – olvasható a fakarón.
A Bors megtudta, hogy ki volt a titokzatos hölgy és mi történhetett vele. Lapunknak egy nő mesélte el a sír történetét, aki csak annyit kért, hogy Szutor György dédunokájaként hivatkozzunk rá. Szutor György debreceni vákáncsos volt, aki feleségével 12 saját, valamint 6 lelenc, befogadott gyermeket nevelt a földalatti kunyhójukban, bekötött víz és áram nélkül.
A rejtélyes debreceni sír története
„A Kati hídnál laktak, Pac 20. volt a címük, amit akkor Átokházának hívtak. Itt sok család élt. Szegény emberek” – kezdte a Borsnak Szutor György dédunokája.
A Nagy család is itt lakott. Nagy Erzsébetet egy orosz katona le akarta fogni. Ő fejszével védte magát, rátámadt a katonára, aki végül lelőtte. Ott a helyszínen temették el, sírt állítottak neki. 1-2 év múlva bevitték a temetőbe, de a sírt továbbra is gondozták. Akkoriban nagy élet volt arra, sokan éltek ott, az én nagyszüleim és dédszüleim is. Most teljesen elhagyatott.
Kik voltak a vákáncsosok?
A vákáncsosok debreceni erdőtelepítők voltak. 1880-ban a város a sokgyermekes nincstelenek között több holdas irtásföldeket osztottak ki, hogy addig lakjanak ott, amíg erdőt nevelnek a területen. Az elszegődött vákáncsosok lehetőséget kaptak kunyhó és ól építésére és megengedték nekik, hogy a faültetés sorközeibe kukoricát, burgonyát, tököt, babot vessenek. A termesztett növényekkel együtt a facsemetéket is megkapálták. Félig a földbe vájt, földdel fedett kunyhókban laktak. Az egy, ritkábban két helyiséges építmény berendezése a legnélkülözhetetlenebb bútordarabokból állt, mint például az ágy, az asztal és a szék. Pár év múlva, amikor a telepítés annyira megerősödött, hogy a köztes művelést már nem lehetett folytatni, a vákáncsos új parcellát kapott telepítésre. 1921-ben a vákáncsosok száma megközelítette az ezer családot, majd a későbbi években számuk rohamosan csökkent, az 1940-es években pedig megszűnt ez a speciális foglalkozás.
