Válságos állapotban van, testének hatvan százaléka harmadfokban megégett egy fiatal tűzzsonglőrnek. A győri Petz-kórházban küzdenek az életéért.
A Kisalföld értesülését prof. Oláh Attila orvos igazgató sajnos megerősítette: valóban kezelnek egy válságos állapotú beteget az égésplasztikai osztályon. A páciens teste szinte mindenhol megégett, egyedül a hátát, illetve lábainak hátsó részét nem érte a tűz. Kétséges, hogy ezt a szörnyű sérülést túl lehet-e élni; altatják, lélegeztetik jelenleg a beteget.
Személyiségi jogok miatt nem lehet leírni, kiről van szó, annyi azért közölhető, hogy nemzetközi szinten is ismert és jegyzett magyar tűztáncossal történt a baleset. A lap úgy értesült, nem fellépés közben, hanem gyakorláskor történt mindez. A szakmán belül is úgy tudják, hogy egy új, veszélyes eszközt próbált ki. Rá egyébként is jellemző volt, hogy egyedi show-kkal állt a világ színpadaira, ezek miatt hívták és keresték Európa-szerte. Most az életéért küzd, az orvosok és az ápolók mellett a családjára számíthat.
A tűzfújás titka
A tűzzsonglőrködés egyik legveszélyesebb produkciója a tűzfújás – ezt is megkérdezett szakembertől tudtuk meg. Ki gondolta volna, hiszen ilyet gyakran látni. „Ha gyakorlat és felkészültség nélkül próbálja valaki, akkor abba bele is halhat. A visszacsapó tűz ugyanis nemcsak az arcot, a nyakat, a mellkast égetheti meg, hanem belélegezve a tüdőt, a légcsövet is, ami valóban életveszélyt jelent."
A Kisalföld az egyik kollégáját kereste meg, aki a tűztáncos jóbarátjának vallja magát. Ráadásul ha nem is ilyen súlyos, de hasonló balesetet szenvedett. S ilyen a sors: őt is a Petz-kórházban kezelték.
„Én fellépés közben égtem meg, nem egy nagy hiba okozta a bajt, hanem sok apró baki egymásra rakódása. A kezeim égtek meg, a győri kórházba úgy kerültem be, hogy három ujjamat amputálni kell. Ez esetben nyilvánvalóan véget ért volna a karrierem. De Jakabos doktor, illetve az égésplasztikai osztály megmentette az ujjaimat s az életemet."
A tűzzsonglőr megerősítette: az ő szakmájuknak is íratlan szabálya, hogy csak a rutinra nem szabad hagyatkozni.
„Az én esetemben is pontosan tudták a társaim, s tudtam én is, aki égtem, hogy mit kell ilyenkor tenni. Ott kell legyenek körülöttünk az oltáshoz szükséges eszközök: alapesetben a vizes rongy, több vödör víz, de van, amikor habbal oltó szükséges. Minden próba és fellépés előtt ellenőrizni kell az eszközöket. A fellépőruhák lehetőleg ne legyenek gyúlékonyak. És gyakorolni kell a vészhelyzeteket, hogy a pánik ne uralkodjon el, ha baj van. Az tény, hogy könnyebb helyzetben van az, aki társakkal próbál és lép fel, mert neki ugrásra készen ott a segítség."
A baleset pontos körülményeit az érintett zsonglőr tudná elmondani, de most nincs olyan állapotban. Ráadásul ő egyszemélyes show-val, s nem társas produkciókkal lépett eddig fel. Kollégája azt mondja, s ez végszóval is felér: „A nézőknek nem kell tudniuk, de ez az eset most pontosan megmutatta, hogy a tűzzsonglőrködés nemcsak látványos, hanem veszélyes műfaj is. Akik csinálják, ennek tudatában lépnek színpadra."
