A szerető apa és férj, az általános tiszteletnek és szeretetnek örvendő tájkertész és hobbizenész garázsában halála után emberi testrészeket talált a lánya. Ez volt az a pillanat, amikor feltárult 43 év borzalmainak titkos panoptikuma.
A 67 évet élt, német Manfred Seelt imádták a Taunus-hegységben megbúvó kis településen, Schwalbachban. 2014 augusztusában bekövetkezett haláláig feddhetetlen, szerény, visszahúzódó, kedves emberként tartották számon, aki szabadidejében még egy amatőr zenekarban is szaxofonozott és klarinétozott. Jobblétre kellett szenderülnie ahhoz, hogy egy teljesen más – valós – kép kezdjen körvonalazódni róla.
A szeptemberi nap, amikor lánya ki akarta ganézni elhunyt apja bérelt garázsát, mindent megváltoztatott. Kiderült, hogy a jó Manfred kettős életet élt. A lány ugyanis balták, fűrészek és faanyagok között talált két, lezárt műanyag hordót is. Találomra kinyitotta az egyiknek a fekete fedelét, és irtózatos bűz csapta meg az orrát, miközben megpillantott egy emberi alsó lábszárat. A testrészről kiderült, hogy egy prostituált földi maradványa.
Két év rendőrségi nyomozás után pedig most ott tart az ügy, hogy az ősz szakállú társasági ember nem egyszerűen gyilkos volt: sorozatgyilkos. Méghozzá örömlányok életét kioltó sorozatgyilkos. Egy ezredfordulós Hasfelmetsző Jack Hessen tartományból – hiszen az angol szörnyeteg is legalább öt kurtizánt ölt meg száz évvel korábban, az 1880-as évek végétől kezdve Londonban.
Először négy másik, hasonló gyilkosságot csaptak hozzá a garázsos esethez a korábbi évtizedekből: négy drogfüggő prosti megölését, akik valamennyien ugyanabban a frankfurti negyedben dolgoztak. A 36 éves Gisela Singh szó szerint kibelezett holttestére például 1991 júniusában találtak gombaszedők egy parkolóhelyen, egy bozótban. A 32 esztendős Dominique Monrose torzója 1993-ban került elő egy szemeteszsákból, az A661-es út mellett. A feje a mai napig nincs meg. De egy 13 éves fiú bestiális meggyilkolásának aktáját is újranyitották: az ő tetemét 1998-ban találták meg egy alagútban Frankfurt határában.
Valamennyi esetben közös, hogy olyasvalaki követte el, akit a rendőrségi profilírozók a trófeagyűjtő típusba sorolnak. Ez az a típus, amelyik áldozatának levágja valamely testrészét, hogy megtartsa. A rendőrség egyébként már ott tart, hogy két, 1971-es gyilkosság is összefüggésbe hozható Seel úrral. Sőt, a Bild úgy értesült, hogy további áldozatokat is a számlájára írhatnak: még kilenc prostit a frankfurti pályaudvari negyedből, akiknek egy részét ugyancsak megcsonkította a gyilkosa – hasonló módon.
Lehetséges, hogy a szürke kis kertész 43 éven keresztül gyilkolászik és csonkol embereket, és senki nem veszi észre? A barátok azt mondják, Manfred életében két nő volt: a felesége és a lánya. Nagyon szerette őket, és nagyon megviselte, amikor neje fél évvel az ő halála előtt örökre elment. Nem volt kimaradós, mulatozós típus, inkább otthonülő, aki maximum megivott egy-két sört a zenekari próba után.
Egy szomszédja szerint az tény, hogy a pincéjébe soha senki se mehetett le, még a felesége sem. És néha kegyetlenül tudott kiabálni. De kezet soha senkire nem emelt.
A rendőrség három napon át kutatott a gyilkos házában, miután előkerültek a maradványok a garázsból, de semmilyen további bizonyítékot nem talált. A nyomozók azt feltételezik, Manfred Seelnek lehetett valahol egy, eddig még fel nem fedezett „raktára”, ahová a „trófeáit” rejtette.
