Nem fáj a gyereknek, ha néha kap egy pofont – gondolják még napjainkban is néhányan. Ők nem tudják, hogy milyen jelentős hatással van a gyerek lelkére még az alkalmi tettlegesség is.
Forrás: Thinkstock
Talán a szülő végső elkeseredése, talán a tudatlansága, esetleg az ő gyerekkorából hozott minta miatt jár el az anya vagy az apa keze időnként. Egy koki, egy pofon, egy ütés a popsira – van, aki úgy gondolja, ez aztán nem árt a gyereknek, sőt még csak nem is fáj neki annyira, hogy félnie kelljen tőle. Ez azonban egy hatalmas tévedés! A pofont adó egyrészt nem érzi, hogy milyen fizikai fájdalmat okoz, és valószínűleg azt sem méri fel, hogy mekkora rémületet vált ki az aprócska gyerekből ezzel az agresszióval. Nem beszélve a megalázásról.
Egy új amerikai tanulmány most pontosan körbejárta a témát, és egyértelmű bizonyítékokat hozott arról, hogy még a néha-néha eljáró kéz is súlyos lelki sérüléseket okoz a gyermeknek, egy életre nyomot hagy benne.
A University of Texas és a University of Michigan kutatói ötven éven keresztül figyeltek meg több mint százhatvanezer gyermeket, az adatok konkrét válaszokat adtak.
– A szülők nem gondolnak bele abba, hogy az időnként kiosztott pofon hosszú távon milyen károkat okoz, nekik ilyenkor csak az jár a fejükben, hogy azonnal érjék el azt az eredményt a gyerek viselkedésében, amit akarnak – írta le tanulmányában Elizabeth Gershoff, az University of Texas professzora. Úgy gondolják, hogy egy pofon teljesen más, mint egy kemény ütés. Ez tévedés. Mindkettő ugyanolyan negatív hatással van a gyerekre, a pofon legfeljebb csak valamivel kisebb mértékben.
Ellentétes hatás
Az alkalmi pofonokkal a szülő pont az ellenkezőjét éri el annak, amit akar. A gyerekeknél a memória csak később alakul ki, körülbelül négyéves koruk után, de az ennél korábban kapott pofonok is megmaradnak tudat alatti tapasztalatként. Azok a gyerekek, akiket ért már ilyen atrocitás, a kutatás adatai szerint később jóval dacosabbak, agresszívabbak és antiszociálisabbak voltak, mint a többi, pofonok nélkül fejlődő gyerek.
Egy másik következménye, hogy negatív hatást gyakorolnak az IQ fejlődésére, vagyis az alkalmi pofonok butíthatják a gyereket.
A megalázás ugyanaz
Még a látszólag kicsi pofon is számít, mivel az ezzel járó megalázottság érzése ugyanakkora, mint az erősebb ütésé. A test és a lélek egyaránt fáj. De az erőszakot nem csak fizikálisan, hanem verbálisan is el lehet követni a gyerek ellen. A „te gazember”, a „nem vagy jó semmire” és a hasonló mondatok is nagyon rossz hatással vannak a gyerekre. Ezek is ugyanúgy csattannak rajta, mint egy nagy pofon.
Mit tehet a szülő, ha elveszíti a türelmét?
A szülők gyakran válnak türelmetlenné a sok munka, a túlterhelés, az anyagi gondok és az egyéb „felnőttes” dolgok miatt. Megesik, hogy ez a stressz aztán a gyereken csattan. Sokuk azonnal megbánja, ha eljár a keze, de ennek hatásait már nem lehet visszaszívni, így a megelőzésre kell figyelni. Aki tudja magáról, hogy hajlamos a gyors hangulatváltozásra és az agresszióra, annak ajánlott egy antiagresszió-tréningen részt vennie. Megoldást jelenthet még a stresszűző gumilabda is, bár ennek sokszor nem veszik komolyan a jótékony hatását. Tartson a keze ügyében egy ilyen labdát, és ha érzi, hogy mindjárt elborul az agya, akkor szorítsa meg néhányszor és lassan engedje ki. Ez egy kis szelepként működik, szinte kiengedi belőlünk a haragot.
Idegesítő helyzetek és megoldásuk
Evés: a gyerek nem hajlandó megenni az elé tett ételt. Ilyenkor nevezzük el vicces néven azokat, például a halat tengeri csirkének, vagy a húsos babot cowboy babnak. Így szívesebben megeszi azokat.
Esés miatti fájdalom: a gyerek elesik, felhorzsolja a térdét, de sokáig nem akarja abbahagyni a sírást. Ilyenkor elterelhetjük a figyelmét azzal, hogy szólunk neki, hogy ezt a sebet lefotózzuk, hozza ide a fényképezőgépet. Míg ezzel és a fotózással foglalkozik, biztosan lenyugszik.
Nem akar lefeküdni: helyezzünk egy anyagból vagy szúnyoghálóból készült baldachint az ágya fölé, és játszszuk el, hogy sátorozni megy. Így sokkal érdekesebb lesz ágyba bújni.
Kapcsolódó véleménycikkünk itt.
