Forrás: THS/Bama.hu
Ki gondolná, hogy egy kopott parkettaléc féltve őrzött kinccsé válik egy pécsi család számára? Történt ugyanis, hogy a napokban Kerényi Jánosné Kati nénihez került a parkettaléc, amit még dédapja rakott le százhat évvel ezelőtt. A fadarabra grafitceruzával azt írta a dédapa: „MAHO János parketarako 1910 Januar ho 4.”.
– A lécet még a hetvenes évek végén találtam, amikor a régi Töttyő utcai óvodát lebontották – mesélte a Borsnak Rádoki György. – Láttam rajta az írást, ezért papírba csomagolva megőriztem a barkácsműhelyemben.
György közel negyven évig próbált a nyomára bukkanni Mahó János leszármazottainak, sokáig sikertelenül. Végül a Dunántúli Napló SMS-rovatába adott fel egy hirdetést a régi parkettalécről.
– Mozdulni sem tudtam. Azt sem tudtam, mit tegyek, annyira sokkolt – mondta Kati néni, aki másnap olvasta a hirdetést az újságban. – Pár évvel ezelőtt feltérképeztük a családfánkat. Akkor hallottam először Mahó Jánosról, aki anyai ágon a dédnagyapám – magyarázta a pécsi asszony, akinek a mai napig végigfut a hideg a hátán, ha belegondol a fadarab felbukkanásának történetébe.
A parkettásmester 1864-ben született, Zágrábban, majd Pécsre költözött, ahol burkolóként kereste a kenyerét. A szignójával ellátott emléket Kati néniék üvegtokba tetetik, hogy még az ő dédunokái is olvashassák Mahó bácsi írását.
