Hétéves korában kezdte, manapság pedig már az egyik legnagyobb magyar képregénygyűjteménnyel büszkélkedhet az 58 éves Kiss Ferenc.
Budapest egyik belső kerületében egy csöppnyi, egyszobás lakásba érkezünk, ahol még a konyhaszekrényekben is képregények sorakoznak. – Hétéves koromban kezdtem gyűjteni a képregényeket. A Korcsmáros-féle Piszkos Fred, a kapitány miatt szerettem meg, és úgy látszik, azóta sem nőtt be a fejem lágya – mosolyodik el Kiss Ferenc, aki képregénykiadással is foglalkozik, de ahogy ő mondja, pénzt irattárvezetőként keres.
Ferencnek nemcsak hobbija, hanem szenvedélye is a képregény. Korábban folyton járta a régiségpiacokat, bújta az internetes aukciós oldalakat, ám mára olyan neve lett a szakmában, hogy már inkább őt keresik meg ajánlatokkal.
– Magyarországon a képregények előfutárai, a képtörténetek, a Jókai Mór által szerkesztett Üstökös című humoros időszaki lapban jelentek meg először. Az én példányom 1865-ből való – mutatja az értékes darabot Ferenc.
Magyarországon ezt követően 1948-tól nagyjából 1956-ig imperialista csökevénynek számítottak a képregények, és szinte csak irodalmi adaptációk léteztek utána a rendszerváltozásig. – A Pajtás első évfolyamát tizenkét évvel ezelőtt, egy árverésen vettem 70 ezerért, de az első képregényújság összes számához, amely az Aller Képes Családi Lapja nevet viseli, 250 ezer forintért jutottam hozzá. A lapok 1924–1926 közöttiek – lapoz bele a megsárgult, de csodás rajzokkal ékesített újságba Ferenc.
Ám gyűjteménye legkülönlegesebb darabjának az 1937-es Hári János újságot tartja, melyben az akkor legfrissebb amerikai képregényeket közölték. Természetesen előkerül a polc mélyéről a sokak számára ismerős Kockás nevű újság, sőt egy magyarított Pif-kalózkiadvány is. Ferenc, aki nagyjából tizenkétmillióra taksálja gyűjteménye értékét, most azon gondolkodik, hogy létrehoz egy képregénymúzeumot.
– Majd meglátjuk, mi lesz belőle, nem akarom elkiabálni – mosolyodik el a jókedélyű férfi.
