Galambos Lajos vallomása: Nem tudom kimutatni a szeretetemet
Az ország trombitása soha nem nyílt még meg olyan mélységekig a kamerák előtt, ahogyan azt tette a Borsnak adott interjúja során. Egy ponton ugyan dühbe gurult, de ez a pillanat sem a jelen helyzetnek szólt. Galambos Lajos őszintén beszélt az érzelmeiről és elárulta, tisztában van vele, hogy sokak szemében ő egy nagyon nehéz és nehezen kezelhető ember.
Az első perctől különös atmoszféra lengi körül Galambos Lajos lapunknak adott interjúját. A napokban ténylegesen is szabadlábra került trombitaművészt talán az otthoni környezet árasztotta nyugalom, de leginkább kolléganőnk, Böszörményi Lilla nyíltsága késztette arra, hogy olyasmiről is őszintén valljon, amiről egy „férfi, nem beszél”. Igen, az érzelmekről van szó, amelyek kimutatása bizony nem Galambos Lajos erőssége.
Galambos Lajos: „Én kifejezetten rosszfiú voltam...”
Böszörményi Lilla elsőként arra kérdezett rá, hogy milyen édesapának látja magát és bizony nem erre a válaszra számítottunk. „Szigorú apuka vagyok… A gyerekeimet nem egyformán kezeltem. A kislányomat egészen másként közelítettem. Ugyanakkor nagyon nagy szerencsém van, mert nagyon jó gyerekeim vannak. Annyira jó srácok, hogy én nem is tudtam elképzelni, hogy ilyen létezik. Én és az öcsém nem voltunk ilyen jó gyerekek. Én kifejezetten rosszfiú voltam. De az én gyerekeim mindhárman jók. Mindig összetartanak.”
Nekem az volt az álmom, hogy ilyenek legyenek
– mondta a Bors kamerájába Galambos Lajos, majd arra a kérdésre is válaszolt, hogy mit érzett, amikor az ítélet után kicsúszott a kezéből a saját és családja életének irányítása.
„Nem voltam olyan jó viszonyban a szüleimmel”
„Azért van a kezemben az irányítás, mert amit elértem, annak minden mozzanatát én találtam ki. Aki zenét tanul, az sokat van egyedül, sokat van magában és sokat van a hangszerével. Én nagyon magányos voltam. A trombita az nem egy olyan hangszer, hogy beszélgetünk és közben trombitálok. Olyan fajta világom volt, hogy én tudtam ezt kezelni, de nehéz volt. Ok, én vagyok a domináns, de van olyan helyzet, amikor nem én vagyok. Én már nem szeretnénk domináns lenni… Már tele van a tö.öm azzal, hogy mindent én csinálok, én irányítok. Meg kell bíznom másban! Amire nekem szükségem volt, azt nem kaptam meg mindig” – vallotta meg Galambos Lajcsi, aki őszintén bevallotta azt is, hogy nem könnyű vele az élet. „Kicsit magamnak való vagyok és nem vagyok egyszerű eset. Lehet, hogy hangulatember vagyok, csak én nem tudom. Olyan ez, mint amikor egy őrült jön szembe az autópályán. Egy őrült? Mind az! Tehát én nem tudom magamról… Ahogyan szocializálódtam és az apám elvárásai… Nem voltam olyan jó viszonyban a szüleimmel, amilyenben én vagyok a gyermekeimmel.”
És nem, nem könnyen mutatom ki a szeretetemet.
„Egy sváb családban nőttem fel és nem volt enyelgés az asztalnál. A szüleim másképp mutatták ki a szeretetüket” – mondta Galambos Lajos.
