Forrás: Vadnai Szabolcs
A mai napig nem adta fel a reményt Márta néni, hogy egyszer még viszontlátja félig vak őzikéjét. A hároméves állat május végén szökött ki az asszony budapesti kertjéből, végül az állatmentők fogták be Budaörs közelében és engedték szabadon az erdőben. Nem tudták, hogy az állat sosem élt a szabadban, az asszony viselte gondját kiskora óta.
– Az úton találták szegénykémet súlyosan sérült állapotban – emlékezett vissza Márta néni. – Hiába értesítettem az állatorvost, nem jött ki, végül én ápoltam. A füle és a szeme is megsérült, a mai napig nem lát a jobb szemére – mesélte az állatszerető asszony.
Visszaengedni a természetbe azok után, hogy emberi kézhez szokott, felért volna egy halálos ítélettel számára, ezért Márta néni úgy döntött, magához veszi az állatot.
– Életem legszebb három éve volt, amit Bambikámmal töltöttem. Velem aludt egy szobában, az ágyam előtti szőnyegen feküdt. Ha elhaladtam mellette, mindig megnyalogatta a bokámat – mondta az idős asszony, aki hercegnőként bánt az őzzel. – Ha nem keltem fel időben, odajött az ágyamhoz, és megnyalta a talpamat.
Az őz jó barátságot ápolt az asszony két termetes kaukázusi juhász kutyájával. Élete egészen május végéig idilli volt. A környékre viszont új lakók érkeztek, akiknek két kutyája megrémítette a békés őzet. Egyik nap átugrotta a kerítést, az asszony pedig hiába kutatott sokadmagával az állat után, nem bukkant a nyomára.
Nem sokkal az eltűnése után Márta néni az interneten, egy állatvédő csoport oldalán látta viszont szeretett Bambikáját. Az őzet az autópálya mellett, a kerítésbe gabalyodva találták meg. Miután kiszabadították, visszaengedték a természetbe.
– Több alkalommal is ellátogattam az erdőbe, hogy lássam, életben van, és nem esett bántódása, de hiába hívtam, nem jött – vallotta be szomorúan az asszony. – Ha tudnám, hogy nem bántják, és jobban érzi magát a szabadban, beletörődnék.
Őszig szeretné megtalálni az őzet, mivel utána a vadászok kilőhetik.
