Nincs nagy durranás lufi nélkül! Ez Kőrösmezey Dávid hitvallása, aki Budapesten, a Nyugati pályaudvar tövében árulja színes léggömbjeit.
Dávid hároméves korában vesztette el látását egy daganatos betegség következtében. A lufikért érdekes módon vakon kezdett rajongani, nevet is adott imádatának: lufizmus.
– Sokáig szégyelltem, hogy nem látok. Majd elmentem egy terapeutához, aki segített visszaemlékezni arra az időszakra, amikor még láttam – mesélte a Borsnak a 29 éves őrbottyáni férfi. – A terápián egyszer csak felrémlett bennem a gyerekkori ágyam fölött lógó kék léggömb képe. Attól a perctől kezdve imádom őket, számomra a szabadságot és a boldogságot jelentik – vallja be Dávid, aki mára főállásban foglalkozik a léggömbök árusításával.
Barátai csak úgy hívják: a lufis bácsi. Lufatorium néven komplett bizniszt építettek fel a feleségével, Anitával, akivel hat éve élnek boldog párkapcsolatban. A lufit Dávid árulja minden hétköznap délután. Kapható kicsi, nagy, mintás, csíkos és egyszínű is.
Nem kizárólag pénzt fogad el a lufikért cserébe, hanem kutyaeledelt is. Feleségével ugyanis hét kutyát nevelnek, amelyeket a menhelyről a biztos haláltól mentettek meg. Miksa nevű labradorkeverék kutyáját Dávid mindig magával viszi.
– A legnagyobb boldogság számomra, amikor egy-egy vásárló visszajön, és beszámol, mekkora örömet okozott a nálam vásárolt léggömb – magyarázza Dávid, akinek a kedvenc lufija a hagyományos cseppalakú. – A lufi számomra egy életérzés is: szabadon szárnyalni, szállni egyre feljebb és hinni a csodát, hogy mindig van kiút a sötétségből – vallja örök optimizmussal.
