<p>Az orvosok abortuszt javasoltak Shiela Bhattinak és minössze 1 százalékot adtak annak, hogy kisfia életben marad. A nő mégis ragaszkodott a magzathoz, most büszke anyuka és a kisfiú is jól van.</p>
Forrás: The Sun
Bhatti magzatvize a terhesség 16. hetében folyt el. Akkor az orvosok azt mondták, biztos bevizelt és további vizsgálatok nélkül engedték haza a nőt. A magzatvíz onnantól kezdve folyamatosan csorgott kia méhéből, de ez csak a huszadik heti ultrahang derítette ki.
- A nővér zavarodottan nézett rám. A szívhang hallható volt, de a gyerek egyáltalán nem látszott a képernyőn - mesélte Sheila a The Sunnak. - Akkor mondték el, hogy elfolyt a magzatvizem. Először még meg is könnyebbültem, hogy nem a gyermekemet vesztettem el. - Kérdezték, hogy nem vettem-e észre semmit különöset. Én elmondtam a pecsételést a bugyimban.
Az orvosok akkor azt mondták, a kisfiúnak gyakorlatilag nincs esélye a túlélésre, annyira kevés magzatvíz veszi körül. Azt sem tudták megmondani, hogy fiú vagy lány. A nőnek akkor azt javasolták, vetesse el a gyereket. Sheila azonban hallotta az erős szívhangot és nem volt hajlandó az abortuszra.
- Kevesebb, mint 1 százalékos túlélési esélyt adtak neki, a babám mégis megmaradt, így mér a férjem is megértette, ahol élet van, remény is marad - fogamazott az anya.
Az anyát ezután szigorú ágynyugalomra ítélték, majd amikor terhessége majdnem elérte a bűvös 24. hetet - ekkor már van esély a koraszülöttek túlélésére - Sheilát kórházba vitték.
- A 24. hetet hatalmas mérföldkőnek tekintettem. Tudtam, hogy egy ilyen kis babának komoly orvosi ellátásra van szüksége, beleértve a gépi lélegeztetést, egyéb invazív kezeléseket és hosszas kórházi bettartózkodást is, de az volt arra koncentráltam, hogy elérjem ezt a pontot.
Az orvosok azonban még ekkor is a temetésről kérdezgették Sheilát.
- Összetörték a szívemet. Azt mondogattam nekik, hogy de hát a kisfiam még életben van. Sajnálkozóan néztek rám és azt mondták, nagyon kevés az esély a túlélésre - mondja a nő.
- Nem voltam naív. Tudtam, hogy a babámnak lehetnek bajai., de azt is tudtam, hogy bármilyen nehézséggel szembenézek miatta.
A 24. hét elteltével Sheila szteroid injekciókat kapott, hogy megerősítsék a kicsi fejletlen tüdejét. - Akkor éreztem először, hogy igyekeznek megmenteni az életét.
A 27. héten hazaküldték, a méhösszehúzódások pedig másfél héttel ezután kezdődtek meg. A kisfiú 28 hétre és 5 napra született meg császármetszéssel, kevesebb, mint egy kilóval.
- A Rayyan nevet atuk neki, ami bölcset jelent... Annyira apró volt, mint egy kismadár, a kis bőre átlátszó volt és ráncos. De minden ellenére boldog voltam, hogy anya lehetek. Minden nap az inkubátora mellett üldögéltem és mondogattam neki, hogy maradjon erős.
- Egy hét után ölelhettem magamhoz. A nővér a bőrömre fektette. Alig lehetett érezni a súlyát. Csak attól elsírtam magam, ha ránéztem.
Ryyan több vérátömlesztést kapott, négy és fél hónaposan pedig sérvműtétet hajtottak végre rajta. A kórházból öthónaposan mehetett haza. Anya és a kisfiú is remekül van.
