<p>A 74 éves, csepeli Szakács Alajosné Valika különleges megérzése szerencsét hozott a Pál család életébe.</p>
Forrás: Fejér Bálint
– Az újság megvétele reggelente az én feladatom – meséli a Borsnak. – Mindig ugyanabba a kisboltba mentem érte, de most kivételesen egy nagyobban voltam vásárolni. Az volt a szokásom, hogy a legalsót húzom ki, de itt a felsőt vettem el. Itthon volt egy kis munkám, és csak egy órakor néztem meg, mi van a matrica alatt. Bárhogy is forgattam, az egymilliós főnyereményt láttam alatta. Hívtam a vejem, hogy jöjjön haza, mert nem tudom, mit csináljak, de nem vette fel a telefont. Utána a lányomat, de ő sem. Aztán tárcsáztam a Játékirodát, és csak akkor nyugodtam meg, amikor visszaigazolták, hogy nem tévedtem, mi nyertünk – emlékezett Valika.
– Amióta a Bors létezik, ragaszkodunk hozzá – veszi át a szót a lánya, Pál Gusztávné Marika. – A többi lapot már el is hagytuk, csak ez van. Ezt szeretjük, mert tele van érdekes írással. Mivel életemben eddig csak egy hármasom volt a lottón, nagyon vártuk a szerencsét. Ha hiszik, ha nem, a múltkor együtt imádkoztunk az anyagi áldásért, és a Bors meghozta.
– Hármasban lakunk. Megbeszéltük, hogy a szerencsés kezéért mindenképp anyué a tíz százalék – teszi hozzá a családfő, Pál Gusztáv. – Lecseréljük a televíziót, de a többit nagyon megfontoltan fogjuk felhasználni. Elsősorban a lakás felújítása a cél, de elmegyünk egy wellnesshétvégére is a feleségemmel. Egyébként már minden kollégánknak elújságoltuk a szerencsénket, és most ôk is megpróbálják még kihasználni az utolsó három nap nyerési esélyt.
