Napjainkban egyre kevesebb az olyan ember, aki bűneinek feloldozását a gyóntató papjától várná. A jelenség elsősorban vidéken tapasztalható.
– Ötvenöt éve végzek lelkipásztori munkát – írta a Délmagyarországnak küldött levelében Katona Pál földeáki plébános. – Minden vasárnap félórával a szentmise előtt kiülök a gyóntatószékbe. Régen, harminc évvel ezelőtt, mise után is ki kellett mennem, mert nem tudtam minden arra várakozót meggyóntatni. Az utóbbi hat évben viszont hiába ülök ki, nem jelentkezik bűnbánó. Nincs gyónó. Nem érzik bűnösnek magukat az emberek, és ezért nincs bűnbánat, nincs gyónás – panaszkodott a plébános.
– Természetes dolog, hogy a hívő nem annyira szeret gyónni, illetve a pap gyóntatni, mert nem annyira kellemes – véli Zmijan Adalbert, aki Zsombón két falu plébánosa.
– Budapesten hál istennek a gyónni vágyók hiánya nem tapasztalható – mondta a Borsnak Szerdahelyi Csongor, a Ferences Rend sajtóközpontjának vezetője. – A Margit körúti és a Ferenciek terén lévő templomainkban egész nap van gyóntatás, párhuzamosan három-négy pap is gyóntat, és ott mindig sokan vannak. A katolikusoknak egy évben egyszer van gyónási kötelezettségük. Ezt a hívők többsége a húsvéti nagyhétre vagy karácsony hetére időzíti. Előfordulhat, hogy azokon a kis helyeken, ahol a papok nehezen érhetők el, mert több község is tartozik hozzájuk, a többszöri gyónásról idővel leszoktak az emberek – találgat Szerdahelyi Csongor.
