Forrás: Thinkstock
Az alapterület vízzel való feltöltésétől egészen a földön kívüli lények külső segítségéig számtalan találgatás és elmélet látott már napvilágot arról, hogy az ókori egyiptomiak hogyan voltak képesek felépíteni a hatalmas piramisokat (ebben élen járt Zahi Hawass főrégész).
Most végre minden kiderült: a kairói Egyiptom Múzeum által ugyanis részletes feljegyzések kerültek nyilvánosságra a gízai nagy piramis építéséről. Ráadásul a 2013-ban, a Vörös-tenger Wadi al-Jarf nevű öblénél megtalált napló nagyjából 4500 éves, így ez a legrégebbi papirusz, amit valaha Egyiptomban találtak.
A hieroglifákkal (képírással) készült feljegyzéseket egy Merer nevű munkafelügyelő készítette, aki egy nagyjából kétszáz férfiból álló brigádot vezényelt az időszámításunk előtti 26. században uralkodó Kheopsz fáraó piramisának építkezésén.
A korabeli írásból többek közt kiderült az is, hogy egy másodperc alatt ötven férfi akár fél métert is haladt, mivel a fahengerek kövekre kötözésével egyszerűvé vált a nagy kőtömbök mozgatása. A világ hét csodája közé tartozó gízai piramisok közül egyébként ez a legnagyobb, szakemberek számításai szerint építésekor 146 méter magas lehetett, ma 138 méteres. A hieroglifák szerint a mészkövet a mai Kairóhoz közel fejtették ki, majd onnan a Níluson hajóval szállították az építkezés helyére. Egy ilyen út négy hónapot vett igénybe.
A piramis építését és a Nílus túloldalán lévő mészkőfejtőben zajló munkálatok folyamatát egy kéthasábos, időbeosztásszerű táblázatban dokumentálták. A feljegyzések alapján az építési munkálatokat Anhhaf vezír, Kheopsz testvére felügyelte.
