Hiába rendezte ötmilliós tartozását a bankkal, újra a kilakoltatás réme fenyegeti az éber kómába esett fiát ápoló karádi édesanyát, akitől most a végrehajtó vár súlyos összeget.
Éppen csak kijutott a banki kelepcéből a nehéz sorsú karádi család, most újabb csapdába esett Szászi Veronika és éber kómás fia. Márciusban utolsó mentsvárként fordult a nyilvánossághoz az édesanya, ötmillió forintra volt szükségük, hogy a bank ne tegye utcára őket.
A Bors olvasóinak segítségével is összegyűlt a pénz, ám Veronika most a végrehajtótól kapott egy súlyos csekket. – Óriási volt a boldogságunk, hogy ennyien összefogtak értünk, de korán örültünk. Hiába fizettük ki a tartozást, a bank ezt nem ismeri el, amíg a végrehajtót nem rendezzük, és amíg ez nem történik meg, ugyanúgy bármikor kitehetnek – mondja elkeseredetten Veronika.
Végrehajtás ugyan nem történt, de maga az eljárás megindult – így most az anyuka szerint olyan, mintha a végrehajtó a saját kárát próbálná behajtani, holott nem keletkezett kára. Egymillió-tizenötezer forintot követelnek. Kaptak ugyan lehetőséget részletfizetésre, de ez azt jelenti: havi 50 ezret kell utalniuk az alig százezres jövedelmükből. Miközben Veronika nem csak az állandó, huszonnégy órás felügyeletet igénylő fiáról, Ferencről gondoskodik: két értelmileg fogyatékos gyermeke is van, Andi és Alex.
– Arra számítottam, hogy a végrehajtónak is fizetni kell, de a szívemhez kaptam, amikor megtudtam, mennyit. Ráadásul semmilyen levelet nem küldtek először, nekem kellett a nyakukra járni, hogy mennyi lesz az annyi – panaszolja Veronika, aki minden segítségnek örülne.
A karádi asszony megpróbáltatásairól már többször beszámoltunk. Fia, a 31 esztendôs Verb Ferenc négy éve szenvedett motorbalesetet Fürednél, máig tisztázatlan körülmények között, azóta fekszik éber kómában.
Az ereje teljében lévő villanyszerelő röviddel tragédiája előtt vett fel egy ötmilliós hitelt, amit a házukra terheltek, s ennek rendezésétől nem állt el a bank. – Ferenc azóta átesett egy komoly kétoldali tüdőgyulladáson. Nagyon ijesztő volt. Egy hétköznapi állapotú emberre nézve is életveszélyes, nemhogy egy állandóan fekvőre. Az állapotához képest azonban már köszönöm, jól van, én annak is örülök, hogy szervi baja nincs – sóhajtja az asszony, aki leszögezi: nem adja fel, mindig mondja, bízni és remélni kell, hogy az élet jobbra fordul.
