<p>Nem ismerhetjük fel a pedofilokat környezetünkben – állítja a Bors által megkérdezett szakértő, aki szerint sokuk képes is sikeresen elfojtani bűnös vágyait.</p>
Forrás: Thinkstock
Nincs előjele
A pedofilok viselkedésében nincsenek olyan jelek, amelyeket a családtagok vagy a barátok felismerhetnek, hajlamukról a környezetüknek általában sejtése sincs – mondta a Borsnak Parti Katalin kriminológus. A szakértő szerint, ha a családon belül valakiről mégis gyanítható, hogy szexuálisan vonzódik a gyermekekhez, a rendőrségi feljelentés nem jó megoldás. Először meg kell próbálni beszélni az illetővel és felajánlani a segítségünket. Sok esetben a pedofilok gyerekkorukban maguk is szexuális bántalmazás áldozatai voltak, vagy más lelki traumát szenvedtek el.
– Nem szörnyetegeknek kell elképzelnünk őket, de ez nem menti fel őket, ha bűncselekményt követnek el – tette hozzá.
Nők is vannak
Parti Katalin arról is beszélt, hogy vannak olyan pedofilok, akik sikeresen semlegesítik magukban a késztetéseiket, és tudják, hogy büntethetőek. De vannak, akik azt gondolják, hogy közeledésükkel jót tesznek a gyereknek, sőt a szexuális érintkezést egyfajta ellenszolgáltatásnak látják.
Ma Magyarországon, ha valaki felismeri magában a pedofil hajlamot, nincs olyan szervezet, amelyhez fordulhatna. Egyénileg megkereshet pszichiátert, akinek azonban nincs rendőrségi bejelentési kötelezettsége, amíg nem merül fel bűncselekmény gyanúja.
A szakértő szerint sokan rosszul hiszik, hogy pedofilok csak férfiak lehetnek. A nőkkel szemben ugyanis a társadalom nem annyira gyanakvó, mert természetesnek veszik a viselkedésüket.
Pedofilfalvak
Katalin amondó: a pedofilok számára nem a börtön a jó megoldás, hanem a terápia. Gyógyszerekkel csökkenthető a nemi vágy, bár ennek súlyos mellékhatásai vannak: férfiakon erősíti a női nemi jelleget, depressziót és öngyilkossági késztetést is okoz. A tudatra ható terápiával viszont elérhető, hogy a pedofilok felfogják, milyen sérelmeket, károkat okoznak környezetükben.
Szükség van ugyanakkor a társadalom segítségére is: Nagy-Britanniában például civil vagy egyházi közösségek mindennap foglalkoznak a börtönből kiengedett pedofilokkal, felügyelik őket, nehogy újra előtörjenek a késztetéseik. Az Egyesült Államokban ugyanakkor „pedofilfalvak” is vannak, ahol kiszabadult szexuális bűnözők élnek együtt, mert a társadalom nem fogadja vissza őket.
Arra egyelőre nincs példa, hogy a terápiák hatására valakiben megszűnt volna a hajlam, de arra igen, hogy kontrollálhatóvá vált.
