<p>Az egykor börtönként működő kórházépület egyik kórtermében rejtélyes szellem veszi el a betegek lelkét, míg az ápolónőnek egy elhunyt páciense segített kapcsolatba lépnie a nagypapájával.</p>
Forrás: Thinkstock
Olvasóink juttatták el hozzánk az a két hátborzongató történet, amit most megosztunk önökkel.
„A nagymamám három hétig feküdt egy vidéki kórház krónikus belgyógyászati osztályán. Gyakran félrebeszélt, legalábbis mindig azt hittük, de a halála után rádöbbentem, talán csak olyat látott, amit mi nem. Azt mondta, rossz kórterembe került, ha itt marad, meghal. Szerinte egy gonosz ember, akinek kés áll ki a hátából, suhan ágyról ágyra és elveszi a betegek lelkét – meséli Lilla. – Sírógörcsöt kaptam a halála után, és a nővérkétől kérdeztem, mennyire foghatta fel, mi történt vele. Elmondtam azt is, miket mondott. Az ápolónő elsápadt. Kiderült, a nagyim volt a negyedik, aki ugyanezeket mondta a halála előtt, és az is, hogy az épület egy része régen börtönként működött.
Vera egy hospice házban dolgozik. Az intézményben végstádiumú daganatos betegek várják – sokszor megváltásként – a halált, és sokszor olyan hálásak az őket ápolóknak, hogy még a túlvilágról is segítik őket.
– Többször fogtam az utolsó pillanatig a haldoklók kezét. Erzsi néni távozása különösen megviselt. Hetekig ápoltam, sokat beszélgettünk és elmeséltem neki, mennyire hiányzik a nagypapám, aki hároméves koromban ment el, és nagyon szeretném újra hallani a hangját, érezni az érintését. Erzsi nénivel ott voltam a végsőkig, majd a halála után percre pontosan huszonnégy órával a nagypapám fényképe leesett a falról, hideg lett a szobában és csak azt hallottam: szeretlek, kis bongyorkám! A papám hívott így. Sírógörcsöt kaptam.
Vera azóta nem kételkedik a szellemvilágban és tudja, szerettei a túlvilágról is vigyáznak rá.
