Milliókat ér a pecagyűjtemény, aminek Zoltán felesége a közelébe se mehet.
A Kőszegen lakó Zoltán hátsó kertjében rejlő faház valóságos kincseket rejt a pecázás szerelmesei számára: körülbelül négyszáz bot és hatszáz orsó lóg a falakon.
– Sok időt töltök itt el, rendszeresen portalanítom őket, és foglalkozom a pecabotok javításával is. Egyedül az ifjú horgász unokámnak szabad a belépés, ide még az asszony sem teheti be a lábát – mesélte Zoltán a Borsnak.
A hatvanhat éves férfi már gyerekkorától kezdve rajongott a horgászatért. Ha teheti, minden idejét a Fertő-tó és a Balaton partján tölti a barátokkal, türelmetlenül várva a nagy fogásra. A pecabotok halmozásába 1962-ben vágott bele, a gyűjtemény pedig azóta folyamatosan növekszik. A készletet számos tőrbot, nádbot, üvegbot és textilbot gyarapítja, amelyek között szép számmal találni orosz, francia, csehszlovák és japán darabokat is. Ezeket viszont leginkább már csak az öregek használják, Zoltán maga is egy modern Feeder bottal pecázik.
A gyűjteményét többmilliósra becsüli, de a világért sem válna meg tőle, akárki is tenne rá ajánlatot. A legrégebbi egy körülbelül százéves, fából faragott horgászbot, míg a legdrágább egy 1957-es Rilex darab, amelyeket igencsak nagy becsben tart.
Zoltán azonban nem tudna kiemelni egyet sem közülük, számára mindig az a legkedvesebb bot, amellyel éppen a halat fogja. Egyikkel kapcsolatban azért megosztott egy nem mindennapi történetet.
– Egyszer egy horgászat közben kétszer is ráléptek egy Svédországból kapott botomra. Szerencsére mindkétszer sikerült megszerelnem, a nap végén pedig egy huszonegy kilós harcsát akasztottam vele – büszkélkedett a gyűjtő.
