Nyolcvanéves lett a Kossuth-díjas színésznő, az ország Jankája. A jeles alkalomból beszélgettünk, és sokat nevettünk.
Forrás: MTI
Isten éltesse! Meg szokta ünnepelni a születésnapját?
Olyan isten igazából nem, inkább csak a névnapokat. De ez most más. Vasárnap délután Mohorán, a Tolnay Klári-emlékházban lesz a tiszteletemre egy életmûkiállítás. Olyan meglepő volt, amikor szóltak! Annyira jólesett. Ez a születésnapom most más lesz! Meghívtam Mohorára az öcsémet Pécsről, és a lányom is hazautazott Olaszországból. Az unokák nem tudtak jönni, iskolában vannak. Örömünnep ez, már csak azért is, mert megéltem. Két színházban is játszom, a Játékszínben és a Karinthyban, ahol, ha isten is megsegít, decemberben bemutatóm lesz.
Sikeres pályát mondhat magáénak.
Az lesz igazán sikeres, akit „nyomnak”. Nekem az életben ez nem adatott meg a hatvan év alatt. Azoknak való ez a pálya, akiknek van patrónusa, aki segít itt-ott-amott. Már csak ezért is boldog érzés, hogy most megünnepelnek. Képzelje, még a televízióktól is megkerestek! Pedig ma mindenki sztár, már a sztárok hasában
a baba is sztár.
Kis keserűséget érzek…
Együtt öltözünk a Játékszínben Zsurzs Katival és Tóth Judittal. A múltkor arról beszélgettünk, mennyire semmibe vesznek minket. Persze, a színházon kívül. Egyszer hívtak egy filmbe, és az asszisztens azt mondta: igazi művésznővel leszel együtt. Miért, én mi vagyok, mosogatónő? Zsurzs Kati elment egy felvételre, ahol az asszisztens, akinek nyilván fogalma sem volt, hogy ő kicsoda, annyit mondott: A néni álljon ide! Ilyen régen nem fordulhatott elő. Ha véletlenül hívnak is filmbe, akkor sem megyek. Nem fogok a castingon 82 öregasszony közé beülni. Megvagyok a kollégák közt szeretetben a színházban.
Imádják, most hallottam, hogy egy elismert újságíró cserélte a kocsija kerekét.
Annyira kedves volt! Rengeteg szeretetet kapok az emberektől. El sem hiszem! Ha édesanyám megérhette volna! 84 évesen halt meg. Már játszottam a Szomszédokban, de akkor még nem így működött. Most utánam kiabálnak az utcán, hogy vigyázzon magára, vagy jaj, de szeretem magát! Mások puszit dobnak. Ez ad rengeteg erőt ebben a vérzivataros világban.
Mindig is elismerték, nem?
Amikor játszottam, sikerem volt, de nem játszottam mindig. Azt hittem, a siker hatására beindul, de nem. Mondom, annak kell ezt a pályát csinálni, akinek a férje operatőr, rendező vagy dramaturg. De ha ma már kihalóban vannak a színészek, akkor legalább rúgjak labdába! Kérdezték, hogy mi legyen a kiállítás címe. Azt találtam ki, hogy: Lassan véget ér a pásztoróra.
Na! Egy húszast letagadhatna, olyan energikus!
Bőven lehagyom a többieket! A Játékszínben az elsőn van az öltözőm. Ha vége az előadásnak, hopp, és már fent vagyok! Engem nem hagy le senki. A Karinthyban történt, hogy jöttek a nézők a művészbejáróhoz az előadás után. Kérdezték, hol vagyok. Mondták nekik: Pásztor Erzsi már otthon van.
Magát mindenki imádja.
Sokan szeretnek, de vannak ellenségeim is. Hajaj! Irigyek. Szerencsés vagyok, mert bennem nincs irigység, se szakmai, se női, se semmilyen. Csak egyszer adtam vissza szerepet. A Madáchban ment a Hölgy a furgonban. Psota Irén játszotta a hölgyet, én kaptam három-négy mondatot. Akkor bementem, letettem a szerepet az asztalra, és szépen megköszöntem, de nem kértem. Valahogy úgy gondoltam, én vagyok a nő a furgonban. Erre mit ad az élet? Felhívtak a szinkronból, hogy egy Maggie Smith-filmet csinálnak, nem szinkronizálnám le. Nézem, hát, ez a Hölgy a furgonban! Leszinkronizáltam Maggie Smith-t, és én lettem a nő a furgonban. Ez ajándék!
Annyi díjat kapott!
A kislányom, Heni elvitte őket magával Olaszországba. Most hozta vissza a kiállításra. Azért jött kocsival. Olyan nehéz, egy mázsa! Nézem, hát van egy ismeretlen köztük. Henike! Ez nem az enyém! Ezt apád kapta. Az édesapja, is színész volt, Holl István. Amikor allergiás lettem, a panelben, ahol lakom, mindent ki kellett cserélni. Ott álltam egy gyönyörűen felújított lakásban, és nem volt szőnyegem. Délután hozott a postás egy levelet, amiben az állt: én kaptam meg az Aase-díjat. Felnéztem az égre és azt mondtam: köszönöm, Hilda! (Az Aase-díjat Gobbi Hilda alapította – a szerk.) Akkor ez ötvenezer forinttal járt, amiből a lakást fel tudtam szőnyegezni.
Miért vált el a férjétôl?
Huszonegy évet éltünk együtt, aztán elváltunk, mert alkoholista lett. Ezt a szenvedélyt nem bírom, megvetem. A színészet közösségi munka, a cefreszagtól megbolondulok. Volt, hogy a kolléga rám lehelt, és a fal adta a másikat. A férjemmel van egy közös gyerekünk és két gyönyörű unokám.
A lánya annyira haragudott a válásuk miatt, hogy Olaszországig futott. Nem bánta meg?
Nem, soha! Az unokáim olaszok, ott születtek. A lánnyal, Juliával otthon volt a lányom, ő gyönyörűen beszél magyarul. Imádja Magyarországot, mindent tud rólam, a szakmáról, a színészekről. Olyan, mint egy lexikon. Kimutatást vezet arról, kivel játszottam együtt. A fiú, Aaron nem beszél magyarul. Ha találkozunk, csak nézzük egymást.
Mit szól Janka néni másodvirágzásához?
Janka olyan figura, akiben mindenki ráismer „valakire”. Mindenki ismer olyat, aki undok vagy aki iszik, esetleg lop. Azt senki sem mondja, hogy undok vagyok, iszom, lopós vagyok. Mégis azt kell mondjam, Janka attól lett olyan, hogy a Pásztor Erzsi játszotta.
Végignevettük ezt a beszélgetést, mindig ilyen jókedvű?
Ha rosszkedvem van, sírok egy sort, de általában jó a kedvem, minden kis vacaknak tudok örülni.
