Felépült súlyos betegségéből, és rendíthetetlen kitartással estéről estére színpadra lép. Ha baj van, pacemakere akcióba lép, amit ugyan tizenkét évre elláttak elemmel az orvosok, de ő már most jelezte, kéri az elemcserét is.
Nyitott, őszinte, humoros és kedves. E szavakkal tudnánk jellemezni Molnár Piroskát, akit bár meggyötört az élet, töretlen a jókedve és a humora, melyről csütörtök este Salgótarjánban tanúbizonyságot is tett. A Zenthe Ferenc Színház meghívására érkezett a nógrádi megyeszékhelyre, ahol minden hónapban Sándor András beszélget a nemzet színészeivel, és ezúttal ő volt soron.
A hetvenegy éves művésznő napjai egyelőre a munkáról szólnak, tíz darab szövegkönyve van a fejében, sokat játszik, imádja a hivatását, és talán ennek a szeretetnek köszönhető az is, hogy több családi tragédia és súlyos betegség után talpra állt és teszi a dolgát.
Fájó emlék
Molnár Piroska soha nem ismerhette az édesapját, mert a második világháborúban szovjet fogságba esett, ahonnan sosem tért haza. Szomorúan mesélte, hogy a kamrájukban lógott egy bakancs, őt ez emlékeztette az apukájára. Édesanyja nehéz anyagi helyzete miatt egy rövid ideig „fogadott” keresztapja nevelte, de aztán sikerült egyesíteniük kicsiny családjukat egészen addig, míg főiskoláskorában el nem veszítette az anyukáját.
A beszélgetős esten ugyan nem került szóba, de a művésznőnek később a házassága is zátonyra futott, gyermekét pedig idejekorán elszólította a teremtő.
Elemmel ketyeg
Ő mindezek ellenére küzdött és kiteljesedett a hivatásában. Önmagát nem kímélve dolgozott, az őrangyala azonban megálljt parancsolt, kétszer is. – Tavaly nyáron volt egy agyérgörcsöm. Szerencsére megúsztam, aztán kiderült, hogy szívritmuszavarom van. Márciusban rosszul lettem és három nap alatt pacemakert szereltek belém, s ha a szívem azt mondja, kiveszi a szabadságot, akkor ez a gépecske elindul – mesélte, majd később viccesen megjegyezte.
– Tizenkét évre van elem benne, Kern Andrissal egyeztettünk, az övébe csak hét évre van. Megbeszéltük, hogy mindketten ráhajtunk egy elemcserére.
Telefonguru
A Kossuth-díjas művész kevéske szabadidejében szívesen olvas, vagy csak – ahogy mondja – bambul ki a fejéből és gondozza baráti kapcsolatait. Mivel kifejezetten jól bánik az okostelefonjával, azon is intenzív baráti beszélgetéseket folytat. A közönség örömére azt is elárulta, a hónapokkal ezelőtt agyi infarktust szenvedett Kulka Jánossal is SMS-partizik.
– Hál’ istennek kezd egy kicsit jobban lenni. Egyelőre SMS-küldözgetés megy. Eddig csak mosolygós figurákat, puszikat küldött, de valamelyik nap már egy teljes mondatot írt. Van remény – mosolygott, az estet pedig egy humormorzsával zárta. A riporter megdicsérte a memóriáját, mire ő így felelt.
– A taxisok szokták kérdezni tőlem, hogyan tudok megjegyezni annyi szöveget amennyit. Erre én mindig visszakérdezek: maga tudja az utcák nevét? A válasz igen, erre én: na látja, az a maga dolga, ez meg az enyém.
