Elfogadni az elkerülhetetlent – ebben segítenek szakemberek a halálos beteg gyerekeknek és szüleiknek. Magyarországon csak két gyerekhospice ház működik.
Forrás: Thinkstock
A halálos betegséggel sújtott gyerekek érzik, hogy szerveik nem úgy működnek, mint egészséges társaiké. Emiatt és az értük aggódó környezet miatt hamar tudatosul bennük, hogy meg fognak halni. Pszichológusok állítják: a gyerekeknek sokkal természetesebb elfogadni, hogy az emberi élet véges.
Mesekönyv elmúlással
– Sokszor mondják a hozzánk kerülő gyerekek: elég volt az életből. Már belefáradtak a fájdalmakba – mondja Révész Renáta, a törökbálinti Tábitha hospice ház pszichológusa.
Hiába elfogadóbbak a gyerekek, van, aki az utolsó percig sem törődik bele a helyzetébe. A halálfélelem csökkentésében a pszichológus kulcsfontosságú szerepet játszik:
– Egy haldokló gyerek esetében megpróbálunk oda eljutni, hogy el tudja fogadni a halált. Ehhez gyermekközpontú környezetet teremtünk játékokkal, bábokkal és mesekönyvekkel, amelyekben visszatérő elem az elmúlás. Az is segít az elfogadásában, ha a gyerek fantáziaképeket alakít ki magában a halálról.
Nem lemondás
A gyerekek általában szimbolikusan, például rajzon keresztül jelzik, hogy készek beszélni az elmúlásról. Ilyenkor a pszichológus hasonlóképpen reagál. A hospice ezenkívül lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek teljes életet éljenek tanulással, játékkal – még akkor is, ha életük idő előtt ér véget.
A szülők természetesen nem tudják és nem akarják elfogadni, hogy a gyerekük meg fog halni. Ők sokszor úgy fogalmaznak: Ne vegyék el a csodától a reményüket! Gyakran azért ellenkeznek az elkerülhetetlennel, és tagadnak, mert úgy gondolják, különben lemondanának a gyerekükről.
– Sokszor úgy érzik, megölik őt, ha elfogadják a halálos diagnózist – magyarázza a szakember. – Pedig belátni, hogy vannak olyan dolgok, amikre nincs hatásunk, az nem lemondás.
Túlélni a tragédiát
A szülőknek így tovább tart beletörődni a gyermekük halálába, mert gyakran bűntudatot éreznek, és szégyellik magukat már csak a gondolat miatt is, hogy ők nem tudtak segíteni. A végső cél, hogy elfogadják ezt a helyzetet, és akár oda is eljussanak, hogy ölükbe vegyék gyermeküket az utolsó percekben.
A pszichológus felkészíti őket a gyerek elvesztése utáni időszak teendőire is; a cél, hogy túléljék a tragédiát. Ez egyike a legnehezebb gyászfolyamatoknak. Hosszabb és mélyebb fájdalommal jár, két évig is eltarthat.
Nem eutanázia!
A hospice házban nem hosszabbítják, de nem is rövidítik meg a gyerek életét. A fájdalmakat és kínzó tüneteket csökkentik ugyan, de feleslegesen nem nyújtják el a szenvedést.
Dr. Benyó Gábor, a Tábitha ház orvos-igazgatója hangsúlyozza: a hospice szemlélet nem egyenlő az eutanáziával. Nekik az a céljuk, hogy a gyerekek méltósággal töltsék el a haláluk előtti időszakot, az pedig nem feltétlenül orvosi kudarc, ha a gyerek meghal. Kutatások bizonyítják: tovább élnek azok a rákos gyerekek, akiket ebben az úgynevezett palliatív szemléletben kezelnek, mint azok, akik kizárólag onkológiai kezelést kapnak.
