<p>Gyerekkorától rendőrnek készült, végül hivatása gyakorlása közben érte a halál Pálvölgyi Pétert. A bőnyi gyilkosság áldozatát pénteken temették el.</p>
Forrás: Czerkl Gábor
Fekete és kék. Amerre a szem ellátott, a pilis-szentkereszti temetőt e két szín borította. Feketében érkeztek a sírkertbe Pálvölgyi Péter hozzátartozói, rokonai, barátai, ismerősei és több száz helybéli, akik talán csak hírből ismerhették. Kék egyenruhában rótták le tiszteletüket kollégájuk koporsójánál az ország minden tájékáról érkezett rendőrök, az uniformisok rangjelzései alapján nem egy tábornok és ezredes is úgy érezte, hogy jelenlétével meg kell tisztelnie a hősi halált halt bajtársat. Papp Károly országos rendőrfőkapitány a temető bejáratánál tisztelegve fogadta Pintér Sándor belügyminisztert, hogy aztán a ravatalozóhoz kísérje.
Pálvölgyi Péter koporsóját kisírt szemű hozzátartozók kísérték, az alezredes tizenhét éves lánya a földre szegezve tekintetét bandukolt édesapja végső nyughelye felé. Mielőtt a koporsót a sírba eresztették volna, díszsortűz törte meg a temető csendjét. A gyászszertartáson elhangzó búcsúbeszédben kiemelték: Pálvölgyi Péter a családján kívül a hivatásának élt. Gyermekkorától kezdve erre a pályára készült, a rendőrség az egyik legkiválóbb munkatársát veszítette el.
A méltóságteljes szertartást egyetlen furcsa közjáték zavarta meg. Egy kapatos férfi tántorogva jelent meg a temető bejáratánál, rövid időn belül két egyenruhás a karjánál megragadva kivezette egy rendőrautóhoz, majd beültették és elszállították.
Pálvölgyi Péter negyvenhat évet élt. Családját aligha vigasztalhatja, hogy az őt meggyilkoló Gy. István fiai a nyilvánosságon keresztül sajnálatukat fejezték ki a történtek miatt.
