Forrás: Czerkl Gábor
Életében és halála óta is nagy rajongás övezi Tolnay Klárit. Balla István iparművész 2000-ben hozott létre egy emlékházat a színésznő falujában, Mohorán. Az épületben Tolnay életútja, használati tárgyai, családi ereklyéi, színházi kosztümjei tekinthetők meg.
Az egész onnan indult, hogy István bőrművesként úgy érezte, kiállításainak megnyitására ismertebb embereket kell felkérnie. Első alkalommal Tolnay Klárira esett a választása, aki örömmel fogadta a lehetőséget. Balla ekkor kérdezte meg, hogy övé lehetne-e valamilyen személyes tárgya, s Tolnay szabadon engedett neki választani. Így került hozzá egy csontgombos, selyem masnis, rézszegekkel kivert, gyerekkori cipellő. Kapcsolatuk megmaradt, s a művésznő 80. születésnapjára már István segített összeállítani egy országjáró vándorkiállítást. Ez alapozta meg a későbbi, mohorai emlékház anyagát.
– Sokat jártunk hozzá a feleségemmel a leendő hagyaték feldolgozása miatt. Mindig dohányfüstbe pácolódva távoztunk, Klári ugyanis egy-egy ilyen alkalommal két doboz cigarettát is elszívott – emlékezik vissza az iparművész. – Éppen a halála napján is találkozónk lett volna.
A múzeum minden egyes négyzetcentiméterén található valami különlegesség. Például az egykori férj, Darvas Iván két karikatúrája Tolnayról, vagy egy utalvány, amivel a színésznő négyszáz forintot utalt Darvasnak a börtönbe.
A sok-sok képet pedig igazán személyessé teszi, hogy többet maga a művésznő látott el kommentárral. A Hermelin című darab 1969-es fotójához például azt írta, hogy az egyik előadáson Kádár János, az MSZMP főtitkára elaludt, és Aczél Györgynek, a párt teljhatalmú kultúrpolitikusának kellett bökdösnie.
Meseautó
