Az, hogy aliglátó, nem hátráltatja Szilvit, hogy nyeregbe pattanjon és terepen vágtázzon. A lovak megérzik, hogy sérült, vigyáznak rá.
Lehet kánikula, zuhoghat ősszel az eső, csontig hatolhat a hideg télen, Agárdi Szilvi bármikor boldogan lóra pattan. Mielőtt a fővárosba költözött, az aliglátó énekesnő a meseszép Várvölgyben élt a családjával – az idei karácsonyt is ott töltötte –, ott tanult meg lovagolni is. – Tizenegy évesen kezdtem el – meséli Szilvi.
– Mielőtt azonban először lóra ültem, elolvastam vagy négy szakkönyvet. Mindent tudtam elméletben, onnantól, hogy mit eszik, addig, milyen leesni róla. Édesanyám profi lovas volt, még ugratott is, édesapám szintén tud lovagolni. Sokat meséltek, de igazán akkor kaptam kedvet, amikor először itt a faluban felültem egy lóra. Azonnal beleszerettem. Szilvi félt, hogy az edző, Réka nem vállalja el, mert sosem volt sérült tanítványa. Mégis ő lett az első és azóta is egyetlen trénere.
– Itt lovaglás után lecsutakoljuk az állatot, részt veszünk a körülötte végzendő munkában. Azt szerettem a legjobban, amikor a patáját kellett tisztítani. Olyankor mindig volt bennem izgalom, nehogy megrúgjon. De ez sosem történt meg, a lovam, Csengő nagyon kedves. A karámban általában ment előttünk egy másik ló, őt követte. Volt, hogy oszlopok között kellett szlalomozni, olyankor Csengő látott helyettem. A lovak nagyon érzékenyek, megérzik, milyen hangulatban vagy. Amikor szomorú voltam, mindig hozzám bújt. Sosem dobott le, de egyszer vágta közben félig lecsúsztam. Valahogy sikerült visszahúzni magam, a jó isten segített. A lovaglás maga a szabadság, imádom. Önkontrollra, fegyelemre nevel. A lovat a lovas irányítja, hogy merre menjen. Ám Szilvinek rá kellett bíznia magát Csengőre.
– Mindig abból indultam ki, hogy a lónak sem érdeke belemenni a bokorba. Réka is figyelmeztetett, ha belógott egy faág, olyankor lehúztuk a fejünket. Persze igyekezett kevésbé ágas-bogas helyre vinni. Úgy tapasztaltam, hogy a sík terepen a legtöbb ló azonnal vágtázni akar, rátör a szabadságvágy. Ez elég félelmetes, ha nem számítasz rá. Ezért is kell éreznie, hogy te vagy a főnök. Természetesen velem is előfordult, hogy elszabadult a ló, de olyankor mindig utánam jöttek a többiek. Életem első tereplovaglásakor zuhogott az eső, de akkor sem adtam fel. Réka azt mondta, ebből látszik, hogy igazi lovas vagyok. Magamnak is bizonyítottam azzal, hogy tűzön-vízen keresztülmentem. Tudtam, hogy anyu is esett már le lóról, ettől nem féltem annyira. A szüleim példája vezetett. Vakmerő lovas vagyok – neveti el magát Szilvi. Az egyetemista énekesnő a LEO Klub országos alelnöke. A szervezet célja, hogy hátrányos helyzetű gyerekeknek programokat szervezzenek, élményt nyújtsanak.
– Nemrég látássérült gyerekeket vittünk ki egy pesti lovardába, hogy kipróbálják a lovaglást. Ezeket az állatokat úgy képezték ki, hogy ne csak irányításra, hanem vezényszavakra is reagáljanak. Csodálatos volt megtapasztalni, hogy amikor elindult alattuk az a hatalmas állat, mennyire boldogok voltak.
