<p>Lássuk be: szelfimánia ide, családi fotók oda, a legtöbben elégedetlenek vagyunk önmagunkkal a fotókon. Nézzük, miért!</p>
Természetesen ez nem azért van, mert tényleg csúnyán nézünk ki, csak ezt a tükörben nem látjuk - bár vannak olyanok, akik tényleg jóval többre értékelik a külalakjukat, mint azt kéne. Több oka van, amiért noha a tükörképünkkel elégedettek vagyunk, egy fotóval nem feltétlenül - ezeket a ZME Science segítségével szedtük össze.
Az egyik - talán legismertebb ok - hogy az ember két szemen keresztül nézi a világot. Mindkét szemünk picikét mást lát - és az agyunk végül ennek a két látványnak a képéből alakítja ki azt a végleges látképet, amit felfogunk. (Ennek egyik ékes példája: ha befogjuk egy szemünket, látjuk a saját orrunkat - mégsem kell ezzel a látvánnyal leélnünk az életünket.) A kamera ezzel szemben „egyszemű” - ezáltal sokkal laposabb képet lát a világból.
Az sem mindegy, milyen módon fotózunk portrét: ha valakinek az arcát széles látószögű objektívvel fotózzuk (mint amilyen a mobiltelefonokban van), akkor a kész képen az arc torz lesz: az orr és a homlok nagyobbnak látszik, mint ha teleobjektívvel készül a kép (amit profi fotósok használnak portréfotózásra).
A másik probléma, hogy valójában saját látványunk fordítottját, tükörképét szoktuk meg, míg a fényképeken ennek ellenkezőjét látjuk. Persze ha valakinek teljesen szimmetrikus az arca, akkor nincs gond, de lássuk be, ez elég ritka...
Arról nem is beszélve, hogy ha tükörben nézzük magunkat, folyamatosan mozgunk, hogy megtaláljuk a tökéletes szöget, ahonnan a legjobban nézünk ki - míg ez egy fotó esetében nem biztos, hogy sikerül. Persze aki 500 szelfit lő percenként, annak nem gond...
Persze ennél több probléma van: fotózáskor hajlamosak vagyunk valamilyen természetellenes arckifejezésbe merevíteni arcunkat és testünket (persze a profi „pózolás” tanulható) - és az sem segít, ha vakut használunk. A profik szerint a rosszul használt vaku 6-7 évet öregít - aminek senki sem örül!
