Szociológusként végzett, a humánökológiába is belekóstolt, de leginkább pankrátorként ismert. Szalay Bence (művésznevén Dover) számára nem a szociológia jelenti a boldogságot, hanem az, hogy feszes nadrágba bújik és a ringben megküzd aktuális ellenfelével. Dover immár nyolc éve a Hungarian Championship Wrestlingnél pankrátor. De miért élvezi valaki, hogy olykor jól megverik, vagy pedig szögek vagy szilánkok állnak ki a hátából?
– Régóta ez volt az álmom – kezdi Bence. – Kisgyerekként sóvárogva néztem az amerikai pankrátorokat és szerencsére később olyan emberekkel találkoztam, akiknek ugyanez volt az álmuk. Ez a sport nemcsak a látványról, a fegyelemről is szól. Egyetlen apró figyelmetlenség is halálos lehet. Egyszer úgy estem, hogy hónapokig nem engedtek a ringbe, teljesen tropára ment a vállam. A gálákon mindig van mentőorvos, és általában szükség is van rá – mondja Bence.
Dover ráadásul a bevállalósabb pankrátorok közül való. Volt rá példa, hogy egy szögekkel teli asztalra dobta rá ellenfele, de az is előfordult, hogy neoncsövek csattantak a hátán. Az meg sem kottyan számára, ha a ringben tűzőgéppel dekorálják ki a homlokát, sőt legutóbb ő lepődött meg a legjobban, hogy a tűzőgép nem csak erre való... Amúgy nem ő az egyetlen, aki a civil munkája mellett lép ringbe, van, aki fogorvosként, más masszőrként keresi a kenyerét, hogy aztán esténként a szuperhős bő-rébe bújjon.
