Csillogó fények, halvány színű rózsákkal beterített a szoba. A menyasszony fehér csipkés ruhát viselt ugyanúgy, ahogy a koszorúslányok is. A menyasszony anyukája bordó ruhát választott, ami illett lánya csokrához.
Az anya oxigénmaszkot is viselt, ami a légzését segítette, miközben párnákkal kitámasztva feküdt a kórházi ágyán.
Kristin Owens és Brian Powers úgy tervezte, egy hónappal később tartják meg az esküvőjüket. Valami mást, nagyobbat szerettek volna.
De a terveket megváltoztatták, mikor Kristin édesanyját, Cherylt beutalták egy indianapolisi kórházba. A kemoterápia, amit veserákja miatt kapott, ugyanis nem volt hatásos. A rák átterjedt már a tüdejére is. Az orvosa azt mondta, csak hetei vannak hátra.
Kristinnek azonban eszébe se jutott, hogy az esküvőjét megtarthatnák édesanyja nélkül. Szóval úgy döntött múlthét kedden: aznap tartsák meg az esküvőt Cheryl betegágyánál.
Az anya először nem találta túl jó ötletnek, hiszen ő is, ahogy lánya, egy nagy lagzit szeretett volna Kristin kislány kora óta.
„Az anyukám a legjobb barátom” – mesélte a 33 éves Kristin az IndyStarnak. A lány mindent megrendezett, hogy minden rendben legyen, de még ő is meglepődött az eredményen.
„Jobb lett, mint amit eredetileg terveztem. Mindenki megmutatta, hogy a helyzet ellenére tele van örömmel és nevetéssel.”
Már évek óta tervezte anya és lánya az esküvőt, végül 6 órás szervezés után tartották meg. Kristin először a lelkészüket hívta fel délelőtt 10-kor. Ő belement. Aztán vőlegényét kereste a munkahelyén. Azt kérdezte tőle, hogy mi lenne, ha nem február 4-én, hanem most megtartanák, még aznap. Ő is beleegyezett.
A menyasszonyi ruhán még szükséges változásokat pár órán belül megcsinálták. A legjobb barátok készítették el a menyasszony csokrát. Egy családi barát jelentkezett, hogy fotózza az eseményt.
Közben a kórház személyzete sem tétlenkedett, köszönhetően Kristin egy egyetemi barátjának, aki nővérként dolgozik ott. Ők biztosították a puncsot és a tortát. A konyhások lasagnét és apró falatkákat készítettek. A friss virágokat tiltó rendelkezést ez egyszer feloldották.
Végül ötvenen jelentek meg – akik közül sokan azért utaztak ide, hogy elbúcsúzzanak Cheryltől – az üres betegszobában, amit erre az alkalomra kápolnává alakítottak. A mellette lévő szobában elkészítette Cheryl a haját. A nővérek óvatosan átöltöztették, majd átszállították az „esküvői szobába”, ahol teljesen elcsodálkozott az anya a díszítésen.
Noha morfiummal kábítják, hogy ne legyenek olyan borzalmasak a fájdalmai, Cheryl éber volt és nevetett. És ott lehetett, amikor lánya folyosón végigsétálva az At Last című számra bevonul. A számot egyébként a leendő férj telefonjáról játszották le.
Cheryl nem bírta visszatartani a könnyeit, mikor a nővérek kivonultak a szobából ahogy lánya kedvenc száma, az Amazing Grace felhangzott.
„Megcsináltuk édesem” – mondta Cheryl később, mikor lepacsizott lányával. „Jó esküvőd volt” – tette hozzá.
Cherylnél már csak az a fontos, hogy minden kényelmes legyen körülötte a következő pár napban. Ez a feladata az orvosoknak, nővéreknek. Jól tudja ezt lánya is, ugyanis egy hospice házban dolgozik, ő szervezi meg az önkéntesek életét.
„Szeptemberben kezdtem el itt dolgozni, október első hetében tudtam meg, hogy anya rákos” – mondta Kristin. „Néha úgy érzem, ez egy kegyetlen vicc, néha, meg mint egy áldást. Rájössz, milyen szerencsés vagy, akkor is ha az élet szar.”
A Facebookon még egy napja sincs, hogy kiírták, Cheryl elhunyt.
