Ötvennégy éve kezdődött Takács Mária véget nem érő kálváriája. Születése után kilopták a kórházból, később szexuálisan zaklatták, tizenkét éve már az utcára is kikerült. Az első években bolyongott, három esztendeje pedig egy XIII. kerületi irodaház parkolójában, a saját kezével összetákolt, miniatűr fóliasátorban húzza meg magát.
– Törökszentmiklóson nőttem fel, ahol a nevelőszüleimmel éltem egészen 22 éves koromig. 1985-ben végül a mindennapos bántalmazások miatt elutaztam a fővárosba szerencsét próbálni. Eleinte egy gyárban dolgoztam, és egy belvárosi zűrös családhoz költöztem albérletbe. Akkoriban 2500 forintot kerestem, amiből 300 forint híján az egészet elvették. Teljesen kihasználtak, zsaroltak, és szexuálisan is zaklattak – mesélte a megtört asszony.
Mária szenvedéssorozata itt nem ért véget. 2005-ben megszűnt a munkahelye, majd az utcára került. Évekig egy hajléktalanmenedéken élt, három éve pedig a saját kezével felhúzott fóliasátorban húzza meg magát.
– A fagyos tél a legrosszabb: a csontig hatoló hidegtől csak egy takaró szokott védeni – mondta a hontalan asszony, aki heti kétszer egy társasházat szokott takarítani.
Miután felkerült a története az internetre, megrohamozták az adományozók, de korábban a kutyát sem érdekelte a sorsa. A Borsnak elmondta, hogy örül minden támogatásnak, de legjobban azt szeretné, ha megtalálná az igazi családját. – Két héttel ezelőtt vettem észre Mária kuckóját, másnap reggel már hoztam is neki reggelit – mondta a közelben dolgozó Molnár Krisztina, aki már szívügyének tekinti az asszony sorsát.
