Bizonyára nagyon kevesen vannak, akik elmondhatják magukról, hogy már hetven esztendôvel ezelőtt is járták az utakat. A kilencvenéves Szakál József a kivételek közé tartozik, ugyanis már 1947-ben a volán mögött ült.
– Jó rég volt már. Annak idején a jogosítvány megszerzése nem okozott sok gondot, mivel titokban már vezettem előtte traktort és inaskocsit. Akkoriban nem törődtek ennyit az elmélettel. Azt sajnos már nem tudom, hogy milyen autón vizsgáztam. Egy évvel később a hivatásos vezetői képesítést is megszereztem, aztán elkezdtem teherautó-sofőrként dolgozni – mesélte a Borsnak az Óbudán élő idős férfi.
Ezt követően bejárta az országot, és Európa számos szegletében is megfordult. Arról is elismervényt kapott 1962-ben, hogy ötszázezer kilométert balesetmentesen levezetett.
– Általában gépeket, alkatrészeket szállítottam, tíz plusz tíztonnás teherautókkal. Tátra, Csepel, Federal, mindegy volt. Róttam az utakat, úgy hárommillió kilométert biztosan levezettem. Kár, hogy később már nem osztottak ilyesmiért papírt. Szerencsére elmondhatom, hogy mindezt baleset nélkül tettem. Ez szerintem nagyon nagy szó – büszkélkedett.
Józsi bácsi élete autója egy 850-es Fiat volt, amelyet több mint egy évtizedig saját maga javítgatott. Sosem vágyott márkás kocsira, igazi szerelem volt az övék. Jó ideje eladta már, így a jogosítványát sem hosszabbíttatta meg. Néha azért suttyomban még autóba ül.
– A minap telefonált az unokám, hogy haza kellene vinni a kocsit, mert túl sokat ivott. No, egy percig sem tétlenkedtem. Egyből odasiettem, és beugrottam a volán mögé. Szerencsére nem buktam le – mosolygott az idős úr.
