<p>Gyermekkorában három nagyon kemény éve volt. A bátyja kettővel megúszta.</p>
Forrás: Fejér Bálint
Interjút adott a Best magazinnak Szörényi Levente, aki unokázás, gyereknevelés és zene mellett egy egészen megdöbbentő dologról is beszélt. Elmondta például, hogy gyerekkorában olyan szegények voltak, hogy szülei kénytelenek voltak őt is és testvérét, Szabolcsot is intézetbe adni.
– Más világ volt akkor. A háború után, 1945-ben születtem Ausztriában. Hazatérve egy Visegrádi utcai bérház negyedik emeletén laktunk egy polgári lakásban – kezdte a zenész, majd a szobi intézetről is beszélt.
– 1956 szeptemberében vittek minket oda, nemsokára kitört a forradalom. Nehezen éltünk, apa, anya keményen dolgoztak, a nagymama agyérmeszesedésben szenvedett, már inkább nekünk kellett rá vigyázni, mint fordítva, és a szüleink azt gondolták, ez nem túl szerencsés állapot. Én 11 múltam, Szabolcs a 13-at töltötte be. Én három évet, ő kettőt volt ott – folytatta Szörényi, aki nem is akarja tagadni, hogy kemény évek voltak, de azt állítja, egy idő után beleszoktak.
– Megpróbáltuk kiélvezni az intézeti élet jó oldalát. Sokat kirándultunk, és itt került a kezünkbe a mandolin és a klasszikus gitár – mi otthon hegedülni tanultunk – , így megalakult a szobi úttörő mandolin zenekar. A környéken mindenütt játszottunk, felléptünk vee. Ha ez nincs, ma nem beszélgetünk itt, ugyanis nem pengetős hangszeren játszanék, hanem mondjuk hegedűművész lennék egy zenekarban – magyarázta a zenész.
