Kövekre, fákra és bútorokra helyezve nagyítja le képeit Kalmár Mádhava Bence. A különböző tárgyakra elsősorban portrékat, vagy emberi testrészeket tesz.
– Analóg technikával készítem a műveket. Ezt használta a digitális gépek előtt nagyrészt minden fotós, azzal a különbséggel, hogy az ezüst zselatint, ami a fotópapíron rajta van, külön is meg lehet vásárolni. Ezt aztán gyakorlatilag bármire fel lehet vinni, amin megtapad. Persze vannak kihívások, például az üveg – meséli lapunknak Kalmár Mádhava, aki nevét egyébként Krishnáról kapta.
Éveken keresztül Angliában tanulta a mesterséget. Egyik iskolai feladatát a mai napig az egyik legérdekesebb munkái között tartja számon.
– Ezoterikus témában kellett készítenünk valamit. Eszembe jutott a 21 gramm című film, ami azon a feltevésen alapul, hogy miután valaki meghal, 21 grammot veszít a súlyából. Elkezdtem utánajárni, hogy mi is igaz ebből. Volt egy orvos, Duncan Macdougall, aki 1906-ban ezzel kísérletezett. Arra a következtetésre jutott, hogy mindennek van súlya, tehát, ha van lélek, annak is kell legyen. TBC-s betegeken kísérletezett, összesen hat embert mért meg haláluk előtt és után, közülük ötnél talált változást. Volt, aki kevesebbet, de olyan is, aki többet vesztett, és ebből vont átlagot, így kapta meg a 21-et. Kutyákon is kísérletezett, azok nem lettek semmivel sem könnyebbek, ebből azt a következtetést vonta le, hogy az állatoknak nincs lelkük – mesélte.
– Macdougall nem túl szimpatikus nekem, de a gondolata foglalkoztatott. Felmelegítettem pontosan 21 grammot az ezüst zselatinból, és abból dolgoztam. Találtam régi családi fotókat, ezeket nem vittem fel semmilyen tárgyra, csak a zselatinra nagyítottam a képet. Ettől a fotó összement, és a súlyából is veszített. Ezzel vontam párhuzamot a kísérlet és a saját munkám közt – mondta Bence.
